Napi evangélium

Uram ma az a négy férfi a példaképem, kik béna társukat bizalommal eléd hozták!! Imádságos szeretettel, a harctérre vezényelt és ott elesett katonákért imádkozom! Annak idején engem is elvittek Romániában katonának, fegyvert adtak a kezembe, és kivittek télen, nagy hóban lövészárkot ásni!! Nem volt választásunk nekünk sem, akárcsak 1940-45 között a II Világháború harctereire gyilkolni, meghalni kihajtott embernek!! A  Don kanyarba is nagyonsok fiatalt akarata ellenére vittek el, akárcsak a túlsó oldalon harcoló Szovjet csapatok legénységét!! A sok vérből nem tanultak a világ nagyjai, ma is oly sok embert, köztük ártatlan gyermekeket is kihajtanak erőszakkal a harcterekre ölni, vagy megöletni! Tiszta szívvel hozzuk Urunk szent Szined elé a harctéren elesett kiskatonákat, bár lehet, hogy vér tapad a kezükhöz  mégis értük imádkozunk, adj nekik irgalmas szeretettel békességet, országodban örök nyugodalmat!!

Az örök élet reményével, 

Csaba t. 

Néhány nap múlva Jézus visszatért  Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a  híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze,  hogy még az ajtó előtti téren  sem fértek el; ő  pedig hirdette  nekik az  igét. Közben  odahoztak hozzá  egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe,  kibontották fölötte a  tetőt, ahol  volt, és  a nyíláson  át leengedték  a  hordágyat, amelyen a béna feküdt.  Jézus pedig, látva hitüket,  így szólt a  bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.”  Ült ott néhány  írástudó is. Ezek  így gondolkodtak  szívükben:  „Hogy  beszélhet  ez  így?  Káromkodik!  Ki  más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?”

Jézus azonnal  észrevette, hogy  magukban ilyeneket  gondolnak, így  szólt tehát hozzájuk:  „Miért  gondoljátok  ezt szívetekben?  Mi  könnyebb:  Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj  föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van  hatalma a földön  a bűnök  megbocsátására!” Ezzel  odafordult a  bénához:  „Mondom neked: Kelj föl,  fogd az  ágyadat, és  menj haza!”  Az felkelt,  fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.

Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet sohasem!”

Mk 2,1-12