„Melyik órában lett jobban?” Időnk kevés! Mennyire használom ki az időt?!
Jézus Krisztus, a három évnyi nyilvános működés "idejét" hihetetlenül jól kihasználta! Végzi a munkáját, közösséget alapít, tanít, gyógyít, bejárja egész szülőföldjét! Ott alszik ahova befogadják, azt eszik amivel megkínálják, de bármerre is megy, emberek gyógyulnak, talpra állnak, kiegyenesednek a gerincek, mosolyra igazodnak az arcok, és megfogják egymás kezét az emberek!
Krisztusnak, az időt bölcsen kihasználó szép vonása felragyog az én életemben, arcomon? Vagy én csak rohangálok maradandó "csodák" nélkül, ülök ernyedten álmok, tervek hiányában!? Ki tudja hány év, nap, perc van még hátra az életünkből!?
Feladataink végzésére bátorítva,
Csaba t.
Kép: A Szászkézdi óra valóban az idő múlását mutatja.... elmúlt az idő felette....
Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).