Napi evangélium

Keresztelő Szent János születése

Az evangéliumi szereplők arcán ott van az emberi vonás, de ugyanakkor mindenütt felragyog Teremtő Istenünk drága jelenléte is!! A Szentírás azért hiteles, mert az ég a földdel úgy ér össze a lapjain, hogy mindkét világ jelenléte kitapintható, érzékelhető!! Az idős Erzsébet, a boldogságtól megnémult apa, a kis keresztelő János születése, Isten drága ajándéka! A békés, örömteli eseményeket szemlélve felfakad bennünk az imádság, s gondjainkkal mennyei Atyánk elé térdelünk mi is! Bizalommal kérjük Isten segítségét, legyen az egy aranyos kisgyermek, vagy akár világunk gondjaira választ adó bölcs próféta!

Akár némán is, de imádkozzunk, kérjük Isten drága ajándékait, hogy majd Teremtőnket dicsérve, boldog örömben roskadozhassunk az égből jött ajándékok sulyai alatt!!

Szeretettel,

Csaba t.

Kép: Petrozsényi szakácsnéni örömmel köszönti a 15 születésnapját ünneplő nagylányunkat!

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.

Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: "Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: "Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: "János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: "Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele." A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.

Lk 1,57-66. 80