Vétkektől, bűnöktől szabdalt világunkban sebzetten vergődünk, sokszor fájdalmunkban egymást szidjuk, bántjuk, ott is ártunk, ahol csak jót kaptunk!! Oly sok szétvert, összetört lelket, családot láttam, és sajnos azt kell mondanom, hogy legtöbbször mi vagyunk a legnagyobb ellenségei önmagunknak! Igen, saját gondolatainkkal, tetteinkkel, cselekedeteinkkel okozzuk magunknak és környezetünknek azt az iszonyatos pusztítást, amitől szenvedünk!! Ha ápolatlan, mocskos a testünk vágyunk a fürdésre, és jólesik tisztán, szép ruhába öltözni! A legtöbb ember vágyik arra, hogy naponta megmossa a fogát, ápolja a testét és akkor kérdem én miért nem ápolom, gondozom a lelkemet is? Miért hurcolom magammal sokszor a fiatalkori bűneimet, azt a sok szennyet, mit akarva - akaratlanul összeszedek a világban!! Papjaink legfontosabb feladata a gyóntatás kellene legyen, a lelki újjászületés fürdőjében tisztára kellene mossák világunkat, mert bűn nélkül, Istengyermeki méltóságban élni jó, gyönyörűséges!! Merüljek alá a szentgyónás fürdőjébe, merjem magam Isten előtt vádolni, és az őszinte bűnbánat megtisztít, felemel, Istenem karjai közé vezet!