Napi evangélium

„Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” 

A kereszténységet egyesek nagyon tévesen egy lagymatag semmittevésben való henyéléssel tévesztik össze, hol a megjátszott áll a tevékenységek paravánja mögött, mindenki csak a maga pitiáner céljain bibelödik! Sajnos ezt nagyon sokan látják, de jólnevelten, a békesség kedvéért, mely a temetőbe vezet, senki nem szól semmit, mosolygunk és együtt menetelünk a pusztulásba!

Társadalmunk olyan, mint egy élő szervezet, az egyházi, állami struktúra szépen egymásra épülő láncszemekből állnak! Az erős, egészséges együttműködésből születik a közösségi élet, a család, a nagy egység fennmaradása! Itt minden sejt, szerv el kell végezze a maga dolgát, mert ha valaki csendben, hallgatva elássa a talentumát, a rá bízott feladatot nem végzi szorgalmasan, akkor az egész szervezet beteg lesz, rosszul működik és meghal! Sajnos társadalmunk szövete tele van ilyen látszat életekkel, pályázatokat író, de a konkrét munkától félő, a nehézségeket kerülő, ennyi pénzért nem dolgozó, talentumaikat elásó, a feladatokat el nem végző személyekkel!

Több tízezer pszichológus, teológus, szociális munkás a tanult szakmájától távol teng-leng, munkát keres, de én ha egy enyhén fogyatékos, a korosztályától lemaradó, csintalan gyereket rá szeretnék bízni valakire, hogy jó anyaként a problémás diákot befogadja, azt jó kedvvel néhány egyszerű dologra megtanítsa, akkor nem találok senkit! Miért képeztek drága pénzzel, hosszú éveken keresztül szakembereket, ha nem mernek a konkrét munka mezejére kilépni, hogy ott biztos kézzel megfogják a sodródó gyermek kezét!? A szakképzett személyzetnek most már nálunk is az állam adja a fizetést, és jó pénzt ad, az alapítvány szolgálati lakást biztosít, mindazt, mi az élethez szükséges ingyen adja, és mégis azt kell szomorú szívvel leírjam, hogy egyetlen szakember nem indul el, hogy a gyermekekkel összeköltözzön, s mind gondos szülő, szeretettel nevelje a bajban lévőket!! Főnöknek, dirigálni szívesen jönnek, de az nem elég, mert a gyerek mellé anya kell, jóságos szülő ki este mesét mond, ki együtt örvend, ha jó jegyet hoz a gyermek haza, s vele is sír, ha rosszul sikerül a felelés! Olyan szakember kell, aki belátja, hogy a 16 éves fiatalt fölösleges elméleti oktatással gyötörni naponta hosszú órákon keresztűl, az V-dik osztályban, hanem megélhetést jelentő szakmára kell tanítani a botladozó életet, hogy majd a 18 életévet betöltő kis ember, a mindennapok mély vizében is életben maradjon!

Szeretettel imádkozom, hogy Isten a megroppant nádat ne eltörje, s a pislákoló mécsest ki ne fújja, hanem ébresszen fel az életre, segítsen megtapasztalni, hogy milyen jó örömteli gyümölcsöt teremni, maradandó gyümölcsöktől roskadozó ágakkal állni Teremtőnk színe előtt!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét. 

Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!” Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” 

Mt 25,14-30