Napi evangélium

Péter magát kicsinek, bűnösnek tartja, és arra kéri Jézust, hogy menjen el tőle! Milyen szép, hogy a Mester, az önmaga gyengeségeivel tisztában lévő Pétert nem hagyja el, hanem meghívja, hogy legyen az apostola! Jézus ismeri az embert, tudja, hogy mi van benne, de ennek ellenére hív, mert hiszi, hogy az ember képes újjászületni, változni, növekedni! És lám, csodák csodája, Jézus mellett Péter valóban apostol, szent lesz! 

Itt a tanév kezdete, én mit csinálok az osztályomban, környezetemben élő rossz, bűnös gyermekekkel, emberekkel? Képes vagyok őket formálni, nevelni, oktatni áldozatos munkával, vagy egyszerűen hátat fordítok nekik?! Mellettem a gyermekek, az emberek felnőnek, vagy úgy ahogyan jöttek, úgy tova is sodródnak? Gyermeket nevelni azt jelenti, hogy hiszem, a rosszcsont gyerek képes megváltozni, ötről a hatra, hatról a hétre jutni, szépen felnőni, Isten szentjévé válva mennyei Atyánkkal, s talán velem bűnös emberrel egy asztalhoz ülni az örökkévalóságban!

Krisztus azt akarja, hogy az Ő példájára mi is egymást jósággal vállaljuk, bízzunk egymásban, higgyünk a szeretet embert formáló, végső győzelmében!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Az irgalmasság otthonának gyermekeivel az ugráló vár csúszdáján!

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust. 

Lk 5,1-11