Menyegző, örömünnep, lakoma! Örvendezzetek, mert minket Isten ide hív végtelen szeretettel! Az öröm, a jókedv, a vidámság rakott fészket a szívemben? Az életöröm milyen gyakori vendég nálam? Mária belép Erzsébet házába, és még a kis magzat is örömében felujjong! A két hölgy egymást és a jó Istent is tudják szeretni, örömmel köszönteni! Én mikor borultam le Teremtő Istenem előtt, hogy őt dicsőítve köszöntsem a nekem ajándékba adott létért, szeretteimért, otthonomért, azért, hogy békés körülmények között élhetek, dolgozhatok, bebarangolhatom e széles, szép világot?
Vasárnap van, Isten dicséretének a napja! Tudatosan szoktassam a szívemet az örömhöz, vegyem számba Teremtőm drága ajándékait, két kezemet, szívemet, szemeimet, értelmemet, s mindazt a sok-sok talentumot, mivel nagylelkűen engem, családomat, drága népemet elhalmozott! Dicsőítsem Jézus Krisztust, aki az Oltáriszentségben köztünk maradt, otthont vett közöttünk, mert nagyon szeret! Magasztaljam a bennünk lakó Szentlélek Úristent, ki jelenlétével nem csak megszentel, hanem világosságot, bölcsességet ad, s hozzá erőt, lendületet is, hogy én magam is részese lehessek a szeretet országát építő szentek közösségének! Tárjam szélesre szívemet és Te Deumot zengve hirdessem Istenem nagy tetteit, mindazt, mit Krisztus Urunk ígéretében bízva reménykedve várunk! Örvendezve áldjam Megváltó Krisztusunkat, hisz nem csak megnyitotta előttünk az örök élet kapuját, de meg is hívott minden gyengeségünk ellenére, a Mennyei Atyánk ünnepi asztalához! Örömtől repeső szívvel imádjam e szép napon a dicsőséges Szentháromságos egy Istent, Urunkat és éltetőnket!
Isten nagyságát hirdetve,
Csaba t.
Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14
