Napi evangélium

2017. október 18. – Szerda, Szent Lukács evangélista

Lukács szakképzett orvos, egészen biztos, hogy többször megtapasztalta az evangélium felszabadító, gyogyitó erejét. Tudjuk, hogy ő maga is több missziós úton részt vett. Ezeket az utakat ma is bárki kiprobálhatja. Teológián, kispap társaimmal, de később az árva gyermekekkel is sokszor útrakeltünk Krisztus evangéliumának fényében. Igazából az "Utazás egy szerzetessel" c. film is részben erről szól. Elindultunk Szovátáról és minden nap egy faluval tovább mentünk, negyvenen, ötvenen. A helyi plébános tudott érkezésünkről. Mi, mikor megérkeztünk a faluba, elolvastuk Jézus csodaszép evangéliumának egy-egy részét. Például azt, mikor küldi 72 tanítványát. Majd kettesével, hármasával elindultunk a falu utcáin, bizalommal megszólítottuk az embereket, segítettünk munkájukban és mindig volt valaki, aki meghívott egy ebédre, szállást is kaptunk. A nap folyamán mindenkit meghívtunk egy esti programra, melyhez nemcsak egy szentmise tartozott, hanem a vidám, jókedvű ének, játék is. Nagyon sok izgalmas dolog történt velünk minden nap. Esténként egymás szavába vágva mesélték az izgalmasnál izgalmasabb történeteket társaim. Nekem is volt olyan, amikor egész nap téglavető cigányoknak segítettem munkájukban. Munka közben megnyílnak az emberek és sok-sok érdekes dolgot mesélnek el. Egy másik napon szomorú családhoz jutottam el, ahol az egyik családtag öngyilkos lett és az emberek kiöntötték a lelküket. Együtt imádkoztunk, sírtunk. Aztán volt, ahol egy kisegyház tagja fogadott be és a szomszédokkal együtt parázs hitvitába keveredtünk, mely aztán egy pohár bor mellett jókedvű párbeszéddé szelídült. 

A misszionárius útja tele van titokkal, csodával, hisz nincs két egyforma ember, két egyforma élet. A lényeg az, hogy valóban Krisztus evangéliumának szeretetével járjuk utunkat. Nem a mi dolgunk az emberek megtérítése, csak tanúságot teszünk arról, hogy Isten szeret, hogy újra akarja tervezni életünket és boldoggá akar tenni. Az én életem egy folyamatos misszió, hiszen van amikor fényes templomokban, máskor meg egyszerű kunyhókba visz az utam. Krisztus mindenkit hív, mindenkihez küld, hisz mindannyian testvérek vagyunk, mindannyiunkért meghalt a kereszten! 

Szeretettel: 

Csaba testvér

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”

Lk 10,1-9