Uram, nagy alázattal hozzád kiáltok, a földről az ég felé nyújtom kezemet, a marék porba zárt létem korlátait érezve vádolom magamat, remélve, hogy Te aki legjobban ismersz, felemelsz engem!
Megváltóm, én tudatosan téged választalak! Téged, ki az evangélium nyolc boldogságának királyi útján akarsz vezetni bennünket! Jó veled ébredni, kacagva elindulni a csodák útján, hagyni, hogy gondolataim, szavaim, tetteim által építsed a szeretet országát! De esténként sajnos újból és újból felfedezem testemben, elmémben a gonosz csábítását! Visszanézve, szomorúan látom, hogy a nap folyamán itt is ott is hagytam, hogy a jóság, az irgalom, a tisztaság ellensége belém karoljon! Tudatában vagyok Szent Pál által kimondott nagy igazságnak: "Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem." Tudom és mégis oly sokszor megfeledkezem Uram, az irántad és a teremtményeid iránti őszinte szeretetről!
Istenem, irgalmazz nekünk, tisztítsd meg életünk és jóságosan ismerj el magadénak!
Reménykedve Isten irgalmában,
Csaba t.
Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: „Mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Hallották mindezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták őt. De Jézus kijelentette: „Ti igazaknak mutatjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami ugyanis az emberek szemében nagy, Isten előtt semmiség.”