"Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt." Jn 1,35
Jézus nem vesztegeti az idejét! Keresztelő Szent Jánosnál való nyilvános fellépése után, mindjárt két fiatalembert meg is hív otthonába. Szeretem magam elé képzelni a názáreti kis otthont, ahol Jézus bemutatja a jövendőbeli János és András apostolokat édesanyjának Máriának, és megkéri, hogy a Szűzanya készítsen egy kis finom vacsorát, amíg ők egy pohár bort megisznak. Milyen csodálatos beszélgetés lehetett ott a pislákoló lámpafénynél?! Jézus nem árul zsákbamacskát, egészen biztos, hogy őszintén elmondja a célját: "Azért jöttem, hogy életetek legyen, és életetek bőségben legyen!" Jézus egészen biztos, hogy első barátait is meghívja a világméretű misszióba: gyertek menjünk el minden faluba, városba, és tanítsuk meg az embereket a szeretet parancsára, magyarázzuk el, hogy sokkal jobb békében, szeretetben, jó testvérekként élni, mint csalni, hazudni, lopni, mindenféle ocsmány bűnnel önmagunkat, világunkat beszennyezni! Közben elkészül a finom vacsora és megköttetett az Újszövetség, Isten és az ember egy asztalhoz ült, reményteli szívvel elindul a világ megváltása! Milyen csodálatos este lehetett, mely ennyire megváltoztatta e két fiatalember életét!
Soha nem vágytam nagy, történelmi személyek tarságába, de ha lehetőségem lenne azonnal ugranék, hogy én is nagy alázattal odaüljek Mária asztalához! Milyen csodálatos lenne Jézussal és a jövendőbeli apostolokkal egy pohár bort elkoccintani, meghallgatni a Mester első beszédét, majd jó étvággyal megkóstolni Jézus édesanyjának, Máriának a vacsoráját!
Egészen biztos, hogy Jézus nem lökne el magától, nem mondaná azt, hogy ne hallgatózzál, hanem biztatna, hogy a beszélgetésüket tegyem csak fel nyugodtan a facebookra, hadd csatlakozzanak az emberek, had osszák a jó hírt: Szeret az Isten, és hiszi, hogy képesek vagyunk megtanulni jó testvérekként szeretetben élni, gondjainkat türelmes, bölcs párbeszéddel megoldani!
Olyan egyszerű, tiszta, világos minden, még gondolatban is jó itt lenni a názáreti egyszerű kis házban, és hiába választ el e vacsorától kétezer év, azért a hasadó hajnalban bizonyossággal tudom a dolgom! Jézus szavait követve elindulok 2018-ban, hogy sok-sok faluban, városban, akár hajdan az apostolok, én is hirdessen az egyetlen törvényt, mely képes világunkat jobbá tenni: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" (Mk 12,30-31)
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Induljunk el, Szent Ferenc a farkast is képes volt megszelídíteni.
Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”
"Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt." Jn 1,35 