Napi evangélium

Gonosz lélek?! A Szentírás, de maga Jézus Krisztus is sokszor beszél arról, ki mint ordító oroszlán jár körül és keresi, hogy kit nyeljen el. A lelki élet nagy mesterei nagyon fontosnak tartják a bennünket megszólító erők megkülönböztetésének a tudományát. A mindennapi életben mi is egészen biztos kapcsolatban vagyunk Isten lelkével, bizalommal, reménnyel építkezni akaró pozitív értékekkel, de egészen biztos, hogy mi is ki vagyunk téve a mindent leértékelő, a világ jövőjében nem hívő gonosz lélek támadásának is. Ha nem akarunk a sátán játékszerei lenni, meg kell tanuljuk a lelkek megkülönböztetésének a tudományát. 

Jézus Krisztus mindig pozitív, bízik az emberiségben, a holnapban, el mer jönni közénk karácsonykor, meri megszólítani tanítványait, befogadja őket, majd küldi, hogy hirdessék az Evangéliumot! Virágvasárnapján bizalommal bevonul Jeruzsálembe, de még a Golgotán is, az utolsó leheletével mennyei Atyjában bízva kimondja: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet." Húsvét után is töretlenül ott ragyognak életében a szép "isteni erények"! Nagypéntek után, feltámadásának első perceiben hívja Mária Magdolna által a tanítványait a galileai tenger partjára, folytatják munkájukat mintha mi sem történt volna. Jézus Krisztusban, bárhová is megy, bármi is történik vele, ott ragyog a három csodaszép isteni erény: a hit, a remény és a szeretet, a maga eltéveszthetetlen teljes tökéletességében. Ezek az erények hiányoznak teljes mértékben a gonosz lélekből, és ott ahol ő megjelenik, ezek az erények sérülnek, elszáradnak, helyüket a hideg félelem, reménytelenség, hitetlenség, durvaság, depresszió, szeretetlenség veszi át. A gonosz lélek nem tud hinni, remélni az emberben, a jóban, a világban, ő a tagadás szelleme, és épp ezért nem is tud semmit értékelni, elfogadni, ő képtelen szeretni! A gonosz azt akarja, hogy mi is elutasítóak, mindenre nemet mondók, cinikus kétkedők legyünk, a tagadás, a gyűlölet lelkét hozza a világunkba, s ezt a lelkiséget akarja általunk is árasztani, mind rohadó kort a társadalmunkban.

Minden ember maga kell elcsendesedjen, elgondolkodjon, hogy ő tetteivel, szavaival, mindennapi életével kinek a szócsöve, kinek a mondanivalóját hirdeti, egyszóval kinek akarja átengedni magát testestől-lelkestől. A reménytelen félelem, kishitűség, bizalmatlanság, akár a féligazságok osztogatása, pánik-hangulat terjesztése, a folyamatosan félrevert harangok, mind, mind azt jelzi, hogy a gonosz lélek szolgálatában állunk, rossz helyen állunk! Az új esztendőben tudatosan vállaljuk a Jézus Krisztussal való közösséget, ragyogjon ott minden gondolatunkban, szavunkban, tettünkben a hit, a remény, és a szeretet isteni erénye! Legyen a célunk, Isten oldalára állni, Teremtőnk zászlaját hordozni!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: "Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!" Jézus ráparancsolt: "Hallgass el, és menj ki belőle!" A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették:

"Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!" El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.

Mk 1,21-28