Napi evangélium

Jézus Krisztus megszakítja az útját és felkeres egy olyan embert, akiről mindenki lemondott, aki már senkinek nem kell! Szó nélkül, szimpla jelenlétével is azt mondja, hogy te jó vagy, igaz, hogy van benned valami ami rossz, amitől meg kell szabadulj, de te az én testvérem vagy, téged az én mennyei Atyám teremtett! Csodálatos, ahogyan bíztatja Gyógyítónk a gyógyuló embert: "Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!"

Hány ilyen kitaszított, senkinek nem kellő ember él ma is! Milyen jó lenne, ha az ítélkezés helyett különbséget tennénk a bűn és a bűnös között! Legjobban a bűnös szenved a saját bűnei miatt! Milyen rossz lehetett ennek az embernek a sírok között kiláncolva tölteni az éjszakákat, a hónapokat! Milyen nemes dolog egy ilyen elveszett embert megmenteni! Egy ismerősöm súlyos műtéteken átesve, erős nyugtatók szedése után melyek halucinációkat okozhattak az ő fejében, nagyon furcsán kezdett beszélni, viselkedni! Jézus példájára figyelve azt kell mondanunk, hogy e bajban lévő ember cselekedetei nem jogosítják fel a családját, hogy letérjen a szeretet útjáról! Ha valaki nekünk fájdalmat okoz, akkor nekünk nem az a dolgunk, hogy társunkat elítélve, mi is neki viszonozzuk a "rosszat", hanem az, hogy bölcs türelemmel megszabadítsuk testvérünket a gonosztól, a fejében uralkodó gyűlölettől, haragtól, s feltárjuk szemét a tiszta igazságra!

Krisztus, emberek halászává szeretne tenni bennünket! Nekünk nem csak a jólfésült, aranyos gyermekeket kellene megmentenünk, hanem akár a saját hibájukból a bűn útjára sodródott testvéreinket is! Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek!

Hiszek a megtérésben, az újrakezdésben,

Csaba t. 

Kép: mindig van megoldás

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a

   gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy

   tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban

   lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor

   megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a

   bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a

   sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel

   ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A

   földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: "Mi bajod velem,

   Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!"

   Jézus ráparancsolt ugyanis: "Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az

   emberből!" Erre Jézus megkérdezte tőle: "Mi a neved?" Azt válaszolta:

   "Légió a nevem, mert sokan vagyunk." Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze

   el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett

   ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: "Küldj

   minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!" Jézus beleegyezett.

   Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a

   mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba

   rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a

   városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi

   történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió

   tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre

   megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a

   megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy

   távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még

   megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így

   szólt hozzá: "Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy

   dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!" Az el is ment, és

   Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele

   Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.

   Mk 5,1-20