Napi evangélium

Gyertyaszentelő Boldogasszony

Jézus a mennyei Atyának szentelt életet élt: "Az én eledelem az én atyám akarata!" Erre az útra hívja az apostolait: Jöjj, kövess engem, mondja Fülöpnek és a többi tanítványának! A tökéletességre vágyó gazdag ifjú kérésére, Jézus így válaszolt: "Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem." Máté 19:21

Vágyom én a tökéletességre? Merem, tudom magamat az Úr akaratának szentelni!? Ezen a szép napon gondoljak a szerzetesi hívatásra. Milyen lenne ha testemet, lelkemet az oltár előtt én is tudatosan a jó Istennek adnám! A szerzetes élethivatása a Teremtőm első parancsának tökéletes megélése: "Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" Jézus Krisztus, ki azonosította magát az üldözöttekkel, a kicsikkel, a bajban lévőkkel, majd küld, hogy a nevében szolgáljunk, szeressünk!!

A szerzetesi élet egy hatalmas halálugrás, elengedjük a biztos trapézt és bátran belevetjük magunkat Jézus Krisztus karjai közé! 35 éve lesz az idén, hogy elindultam a szerzetesi élet útján, így vissza nézve úgy látom, hogy életem legjobb döntése volt. Mindenkit aki érzi Isten hívását, csak biztatni, bátorítani tudom, hogy bízzon Urában, Istenében és kövesse élete legtisztább vágyát, álmát, ne hagyja, hogy a kishitűség, a félelem megfojtsa benne a gazdag ifjú példájára Krisztus követésének szép hívatását!

Szeretettel biztatlak Február 2-án, a Megszentelt élet világnapján, hogy add életedet Krisztusnak, 

Csaba t.

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona". Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár gerlét vagy két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:

Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.

Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.

Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához:

"Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!" Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.

Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.

Lk 2,22-40