Jézus végtelen alázattal hívja, formálja, majd küldi az apostolait, a tanítványait, mert az aratnivaló sok, a munkás kevés! Jézus tanítványa vagyok én is, engem is küld az Úr, de nem csak küld, hanem azt szeretné, hogy bennem is felragyogjon az ő közösséget szervező, az embereket jóra indító, szép vonása! A munka sok, a munkás kevés! Krisztus azt akarja, hogy én is hívjam, motiváljam, és jó cselekedetek végzésére biztassam a körülöttem élő embereket! A mai evangéliumot olvasva gondolkodjak el, hogy mennyire tudom mozgatni, eredményes munkára rávenni a környezetemben élő embereket!?
Sajnos sokszor inkább a féltékenységet, a buta irigységet fedezem fel az egy fedél alatt élő emberekben, és nem az együttműködésre való készséget! Naivan azt hisszük, hogy a társam az ő eredményes munkájával minket árnyékba tól, elveszi előlem a fényt, a sikerélmény lehetőségét! Ezért sokszor ha benne meg is van a velem való együttműködésre való késztetés, inkább kiszorítjuk a pályáról, ha nem is tudatosan, de bebizonyítjuk, hogy nem alkalmas, nem képes arra a feladatra mely alatt én egyedül görnyedezem, megszakadok!
Emeljük szemünket Krisztusra! Egészen biztos, hogy közte és az akkor élt emberek között nagyobb volt a szakadék, mind köztem és a körülöttem élő emberek között, ezért neki az apostolait, a hetvenkét tanítványát nehezebb volt felemelni a maga szintjére, mint amennyire nekünk nehéz lenne csapatot építeni! Jézusnak sikerült, sehol nem olvasunk arról, hogy szapulná, szídná az ő barátait, tanítványait! Ha valóban Krisztus követő akarok lenni, akkor a magányos farkas életmoddal fel kell hagyjak, és el kell kezdenem tudatosan építeni magam körül Isten országát, szép élő családját! Próbáljak türelmes szeretettel bevonni másokat is abba a munkába mit Isten rám bízott, azzal a lelkülettel, hogy neki növekednie kell, nekem meg kisebbednem kell ahhoz, hogy majd idővel ha én visszavonulok, tudja átvenni, továbbvinni azt a munkát, mit Isten ránk bízott!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Palkó Cecília kedves munkatársam, a dévai irodánk vezetője.
Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett.
Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: "Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.