Napi evangélium

"A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!" 

Jézusnak ezek a szavai számomra különösen sokat jelentenek. Vigasztaló tudni, hogy bármennyire kicsi és értéktelen is vagy, Jézus számára te egyetlen és értékes vagy, s az Ő kezében pótolhatatlan feladatot tölthetsz be. Miről is beszél Jézus? Aki az ókor hatalmas bolthajtásait látta, az tudja, hogy a bordák kövei mennyire pontosan kell egymáshoz igazodjanak, ott egy kisebb aránytalan kő nem kerülhet bele a boltívbe. A boltíveket záró kő ellenben helyzetétől adódóan nem kell szabályos hasáb legyen, ezért azt az építők általában egy kisebb, másra nem alkalmas kőből faragták ki. 

Az elmúlt évek során sok olyan gyermek és felnőtt került a házunkba, akiről mindenki lemondott, aki csak "probléma volt". Az évek elteltek és most örömmel írhatom le, hogy ezekből a problémás gyerekekből, felnőttekből társadalmunknak értékes tagjai lettek. Becsületes munkából élő adófizető állampolgárok, és többen közülük az őket befogadó közösségekben Krisztus címerét hordozó fontos zárókövekké váltak. 

Jó tudni, hogy sem a múltunk, sem a genetikai örökségünk vagy akár a szüleink rossz példája nem predestinál, nem kárhoztat értéktelen, céltalan életre. Csak akkor leszel elvetett kő, ha te elveted magadat. 

Tudnod kell, hogy te Isten remekműve vagy, csoda, nagy a te árad, hisz érted Isten odaadta egyszülött fiát, Jézus Krisztust! Nagyböjt csendjében mennyei Atyánk szemedbe néz és határozott bizalommal mondja: " Fiam vagy, ma szültelek!" Majd csendesen megfogja a kezedet és újból megszólal: elteltek a szomorúság napjai, itt az idő az újratervezéshez, munkára fel!

Elmélkedésünk végére még felteszek egyetlen kérdést: Ha Isten bízik benned, miért ne bíznál te is magadban?

Szeretettel:

Csaba t.

Kép: Cenacolo közösség kápolnája, melyet a megtért kábítószeresek építettek, Medjugorjeban!

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek;

„Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposó-gödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: »A fiamat csak megbecsülik!« Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: »Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!« Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték.

Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?” 

Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.” Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: »A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!« 

Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.”

A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.

Mt 21,33-43.45-46