Napi evangélium

"Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük" Lk 15,1 - mondták Jézusról a farizeusok!

Félelmetes ez a farizeusi magatartás! Sajnos sokszor hallottam, hogy miért is állok ezzel - azzal az emberrel szóba, mert az úgy is menthetetlen, vagy amúgy sem érdemli meg a figyelmet, a törődést, egy következő esélyt! Nagyon fontos lenne ha megértenénk, hogy a szeretetünk, a törődésünk az nem jutalom, nem egy díj a bajnokok számára, hanem orvosság! A szeretetet nem csak annak kell adni aki megérdemli, hanem annak, akinek szüksége van rá! A szántóvető ember bölcsen azt a földet trágyázza amelyik nem terem, verejtékes munkával értéket ás a földjébe, s bizik abban, hogy erőfeszítése, munkája meghozza a gyümölcsöt! 

Jézus szeretete, jósága még a keresztre feszített latort is megmenti a saját szavai szerint is jól megérdemelt kárhozattól! Ezért Mesterünk példájára, ott ahol gondok, bajok vannak a családban, a gyermekeink életében, oda bizalommal a szeretet, a jóság, az irgalom csodagyógyszerével szirénázva száguldjunk, s mentsük az életeket!

Szeretettel, 

Csaba t.

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:

„Egy embernek két fia volt, A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: »Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.«

Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: »Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.« Az atya odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.« Erre vigadozni kezdtek.

Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: »Mi történt?« »Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt« – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: »Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.«

Ő erre azt mondta: »Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.«”

Lk 15,1-3.11-32