Székelyhídon egy szentmisét tartottam a kollégákkal a fagyos templomban. Olyan jó hallani a mai szentírási történeteket: A leprás Naámán nem adja fel, gyógyulást keres és talál! Lám, Jézusnak sem megy minden a tervek szerint! Saját szülőföldjén egy őszinte beszélgetés után "kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák." Lk 4, 28
A fal, a kudarc ott van előttünk, megakasztja utunkat, földre kényszerít! Jó látni, hogy a mester nem áll meg, "ő áthaladt közöttük, és eltávozott." Lk 4, 30. Hogy minden miért ilyen komplikált, nehéz? Jézus itt nem foglalkozik a miértekkel, egyszerűen továbbmegy! Megy és végzi a dolgát, mintha semmi nem történt volna!
A kudarcoktól mennyire szoktunk megtorpanni!? Elveszik a kedvemet, reményemet, bizalmamat a munkámtól, terveimtől? Képes vagyok felállni, újrakezdeni?! Egyszer használatos ócska papírpohár vagyok? Hány életem, hány fejem van?
Nem adom fel! A nagyböjt az újrakezdésről szól! Kérjük az ószövetségi Naámán közbenjárásával Jézus Krisztustól az erőt, a bátorságot az újrakezdéshez, a talpra álláshoz, a feladataink sikeres teljesítéséhez!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Szentsimoni leányok a hidegben is mosolyogva mennek a templomba!
A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész Földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.”
Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.