Napi evangélium

"Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz." Lk 12, 20

Tavaszi vetés! Hosszú utak vándoraként nézem az útszéli szántóföldeket a hideg márciusi időben! Föld, drága szülőföld, milyen lehet e földben elvetett magként gubbasztani, tudni, hogy a kék eget az élet hordozásának a titkára cserélted? A búzamag bárhogy is dönt, ha már megszületett pusztulnia kell, az ő sorsa e földön és minden élő sorsa, a kérlelhetetlen halál! Az egyetlen kérdés, odaadja-e magát sokakért, vagy önzöségében zárkozva szétrohad egymagában? Mi emberek is, e földre születve tudnunk kell, hogy létünk napjai itt meg vannak számlálva! Ajándékba kapott létünket ajándékká váltva továbbadjuk, vagy szík nélküli magként, terméketlenül elporladunk!

Érmihályfalváról jövünk, egy napközi otthon alapkövét tettük le. A kedves kollégám Ildikó, a sok aranyos gyermekét terelgetve örömkönnyeket hullatott a szép ünnepségen! Büszkén néztem a nagyszerű házvezetőt, bár tudja, hogy ma egy házat építeni, alázattal a munkát jóvégre vinni, szépen belakni gyermekekkel nem könnyű, és mégis szeretettel vállalta a munkát! A százszoros termést hozó búzamag sorsot vállalta, s ezért bátran kimondom, áldott szülőföldjébe húllva, ő örökké élni fog!

Szeretettel, 

Csaba t.

Abban az időben azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.” Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp elmentek, és megmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti az életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Erre hang hallatszott az égből: „Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” A tömeg, amely ott állt, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: „Angyal beszélt vele.” Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam hallatszott ez a hang, hanem miattatok, ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

Jn 12,20-33