Napi evangélium

"Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja." 

Isten vajon tetszését találja mindabban amit én gondolok, teszek, cselekszem? Jó kérdés, érdemes leülni a nagyböjt csendjében és elgondolkodni mindazon, hogy vajon a sok lótás - futás, fontoskodásban mit nap mind nap végzünk, Isten mennyire találja tetszését?! 

Ilyenkor tavasszal a szőlőt, a gyümölcsfákat, a rózsabokrokat, mindent szépen meg kell nyesni, a beteg, száraz ágakat el kell távolítani, de a fölösleges, terméketlen hajtásokat, vad sarjadást is le kell határozottan vágni! Egy gyümölcsös, egy kert mennyire másképp néz ki egy alapos tavaszi, frissítő metszés után?! Mennyi ág, nyesedék kijön a kertünkből egy ilyen munkás nap során!

Életünkben is sok - sok terméketlen hajtás szívja az életerőnket! Az évek alatt sok olyan terv, cél fogalmazódott meg, mely talán jó volt vázlatnak, de melyből vagy már meglett a remekmű, vagy talán soha nem is lesz, ezért az ilyen száraz ágakat merjük lemetszeni! Ezeket a gyümölcsöt nem termő vesszőket, életünk nagy fájáról határozott döntéssel vágjuk le tőből, hogy megtisztulva, szépen, frissen tudjunk nekilendülni a termékeny nyárnak, a gyümölcstermésnek, annak a feladatnak melyben Isten is tetszését leli! Ő egészen biztos, hogy minden munkánkat kifizeti, ha azokat a feladatokat valóban Ő is kérte tőlünk! Ha nem Isten akarata szerint fáradozunk, a saját élvezetünkre, dicsőségünkre végzett munkát az élet Ura soha nem fogja megköszönni, inkább számon fogja kérni, hogy a ránk bízott feladatot miért hanyagoltuk el fölösleges dolgokért, miért nem teremtük meg egyetlen életünk során a maradandó gyümölcseinket?!

Szeretettel kívánok jó szőlőmetszést szó szerinti értelemben, de átvitt értelemben is! A nagyböjti csend erre való, merjük kezünkbe venni a metszőollókat és minden fölösleges, beteg, önző, terméketlen kapcsolattól, feladattól szabaduljunk meg!

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Szemeiteket Krisztusra emeljétek!

A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.”

A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: »Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?«”

Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.”

Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?”

Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” De azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik.

Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja.”

E szavak után sokan hittek Jézusban.

Jn 8,21-30