"Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok." Jn 16,5
Anyánk az Egyház, elkezdte felkészítésünket Pünkösd szép ünnepére. A szentmise olvasmányai ezekben a napokban a Szentlélek Úristen egy-egy szép vonását tárják elénk. A mai evangéliumban a Szentlelket, mint Jézus Krisztus ajándékát állítja elénk: "De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek". Csodálatos Ajándékozótól, csodálatos Ajándék! Úgy gondolom, hogy Jézus Krisztusnak ezt az áldott Ajándékát, az áldott "csomagot" még nagyon sokan nem bontottuk ki. Tudjuk, hogy van, talán sokan meg is bérmálkoztunk, de valahogy úgy van bennünk, mint a fel nem kavart cukor a teáscsészében. Bennünk van a Szentlélek, de nem vált mindennapi életünk részévé. Hogy bonthatnánk ki, kavarhatnánk fel ezt az életünknek édességet adó drága ajándékot? A mindennapi életben hogyan találkozhatunk az élő, személyes, harmadik isteni személlyel?
A Szent Ferenc Alapítvány első éveiben gyakran mondogattam: "biztosítsunk tág teret Isten gondoskodó, jóságos szeretetének". Ezalatt azt értettem, hogy merjünk nagy lélekkel Istenre hagyatkozni, s az Ő nevében merjünk igent mondani mindazokra a feladatokra, melyre Isten Szentlelke indít bennünket. Biciklin biztonságosan ülni csak mozgás közben lehet, ha két kerekű járművünk lelassul, megáll, akkor mi feldőlünk, leesünk a bicikliről. A Szentlélek Úristennel, a cselekvő szeretet útján járhatunk együtt. A mindennapi alkotó, pergő világunkat jobbá, szebbé tevő cselekvő szeretet útján, a Szentlélek Úristen társunk lesz, indít, erőt ad, segít, s ha partnerek vagyunk a világ továbbteremtésében, akkor napról-napra egyre jobban föltárja előttünk titkait. A félénk, helyben topogó, döntésre, cselekvésre képtelen lélek feldől, nem tapasztalja meg azt a szárnyalást ami azoknak adatik meg, akik bíznak a Szentlélek Úristen világformáló erejében. 1993 szeptemberében az összedőlt kommunizmus romjai alatt nagyon szegények voltunk, és nagyon kilátástalan volt egy romos kolostorból (amit csak 10 évvel később adott vissza a román állam), beindítani a gyermekvédelmi otthont. Nemcsak anyagi feltételek hiányoztak, de a román állam törvényei sem álltak készen ilyen típusú lépésre. Semmi sem volt csak éhes, maszatos gyermekek, de hihetetlen erővel éreztem a Lélek erejét, mely nemcsak ösztönzött, hanem vitt is a szolgáló szeretet útján. Egy-egy új maszatos gyermek befogadása, az élő hit diadala volt a félelem felett. Éles kövek között jártunk, s egészen biztos, hogy a Szentlélek Úristen vezetett, hogy kőbe ne üssük lábunkat. Döbbenetes volt látni, hogy az isteni gondviselés az árvák gyámolítójaként mindenről gondoskodott, hogy a Lélek indítására a semmiből emberek jöttek, hogy anyagiakkal, munkájukkal, életükkel a bajban lévő gyermekek segítségére siessenek. Az alázattal vállalt cselekvő szeretet nemcsak tág teret nyit az isteni gondviselés számára, hanem a harmadik isteni személyt, a Szentlelket is közénk hozza. Igen, ha arra vágysz, hogy találkozzál a Szentlélek Úristennel, indulj el alázattal az irgalmas szeretet útján, s Ő egészen biztos, hogy melléd szegődik. Szállni együtt a Szentlélekkel lehet, de gubbasztani félve, szomorúan, biztos, hogy nem!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Két kedves kolléganőm, kik mindenüket odaadták Isten árváinak a szolgálatára.
Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek: hová mégy? De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket.
Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek.
Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”
"Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok." Jn 16,5