Napi evangélium

Kusza, örvénylő világunkban, ha a reményt keresed, Istenünk gondviselő jóságát akarod saját szemeddel látni, akkor csodálkozzál rá egy - egy édesapa, édesanya gyermeke iránti féltő szeretetére!! Kedves kollégámtól kaptam e képet! Robi nálunk nőtt fel, én kereszteltem meg, ismerem kisgyermek korától, sokszor volt ő is a karjaim között! Ismerem és mégsem értem! Honnan van benne a gyermeke iránt ez a hatalmas apai szeretet?! 

Rohanó világunkban álljunk meg, főzzünk egy csésze teát és csodálkozzunk rá erre a képre! Tegyük fel magunknak a kérdést, honnan van benne, bennünk ennyi ragaszkodás, jóság? Hogy tudunk gondolkodás nélkül szembemenni saját kényelmünkkel, mindennapi érdekünkkel, hogy vállaljuk és hordozzuk a megfogant, megszületett törékeny életet? Mennyi áldozat, erőfeszítés, idő, türelem kell egy - egy gyermek befogadásához, felneveléséhez, melyet lám - lám mosolyogva, zokszó nélkül, örömmel vállal az édesapa, az édesanya!?  Honnan van ez a  mérhetetlen az apai, anyai szeretet mely egyszer csak elönti, mint egy parttalan áradat a fiatalok szívét és képes ennyire megváltoztatni, megszentelni két nagyranőtt kamaszt?  Önmagukért, tanulmányi előmeneteleikért, bármiért olyan nehéz áldozatot hozni, de lám egy álmában felsíró kisgyermekért, a pislákoló kis életért jó felkelni, mindent félrerakni és féltő szeretettel szolgálni! Mindannyian érezzük magunkban a lehúzó gyengeséget, az önzést, de milyen csodálatos, hogy mégis tudunk törődő türelemmel lehajolni, alázattal szolgálni, mindenben a kis élet rendelkezésére állni! Az apai, anyai jóságos szeretet megszentel, hiszem, hogy valahol itt, az élet szolgálata által, ragyog fel bennünk és általunk is Isten ragyogó szép arca!!

Szeretettel, 

Csaba t.    

Egy alkalommal Jézus útra kelt Kafarnaumból, és Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét nagy tömeg sereglett köréje, ő pedig szokása szerint tanította őket. Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.” 

Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” 

Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságtörést követ el.”

Mk 10,1-12