Napi evangélium

Sokszor elgondolkodtam, hogy Isten miért látta fontosnak kinyilatkoztatni a Szentháromság számunkra felfoghatatlan nagy titkát? Atya, Fiú és Szentlélek, három személy egyetlen lényegben?! Egy Istenben három személy, oszthatatlan egységben! Isten feltárja legbensőbb titkát, az ő létezésének mikéntjét, melyet ámulva csodálunk, de melyet felfogni nem tudunk, mert minden hasonlat, emberi gondolat kevés e nagy igazság megértéséhez! 

Minden keresztényt az Atya, Fiú és Szentlélek nevében keresztelnek meg, e kinyilatkoztatás nélkül nincs karácsony, húsvét, pünkösd, és nincs üdvösség, örök élet! Világunk legtöbb konfliktusa, a múltban is de a jelenben is e kinyilatkoztatás értelmezéséből fakadt! A keresztény közösségek nagy eretnekségei, vallásháborúi mind mind visszavezethetők a Szentháromság tagadására vagy megvallására! A zsidó, a muszlim vallással való minden konfliktusunk szintén innen ered! A történelem során mennyi indulat, harag, gyűlölet, vér forrása volt a Szentháromsággal kapcsolatos kinyilatkoztatás, és még mennyi háború, ellenségeskedés fog fakadni ezután is, ezekből az Isten által feltárt örök igazságokból! A zsidók számára akkor is, ma is Istenkáromlás, halálos bűn azt mondani, hogy a második isteni személy Jézus Krisztusban közénk jött! A muzulmán valláshoz tartozók, a keresztényeket azért üldözik s végzik ki akár nyilvánosan is, mert mi hisszük és valljuk, hogy Isten Szentháromság, és a második isteni személy emberré lett, közénk jött, hogy megváltson bennünket! 

Jézus Krisztus egészen biztos, hogy tudatában volt e kinyilatkoztatás horderejével, hisz végül is az általa tudatosan vállalt nagypéntek is ide vezethető vissza! Számára annyira fontos a Szentháromság megvallása - Atya, Fiú, Szentlélek, a valóságos egy Isten, mely ugyanakkor valóságos három személy is,- hogy ez igazságért vállalja a kereszthalált! A nagy kérdés: megvallása miért hitünk központi tanítása? Minden feszültség, háború ellenére miért ragaszkodunk e nagy igazsághoz, a Szentháromság megvallásához!?

Az Evangéliumban kinyilatkoztatott Isten Szentháromság, élő, megbonthatatlan szeretetközösség! Jézus Krisztus megvallja, hogy: "Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott." (Jn 4,32-34). Az egész Evangéliumot meghatározza Jézus Krisztusnak a mennyei Atya iránti feltétlen ragaszkodása, szeretete! Azt írják az Evangélium szerzői, hogy Jézus többször is visszavonul egy- egy magányos helyre, és Isten imádásában tölti az éjszakát. A kereszten utolsó leheletével is mennyei Atyjához fordul: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet! Jézus jobban ragaszkodik a mennyei Atyához, mint a saját életéhez! Ugyanakkor a mennyei Atya is ugyanazzal a végtelen szeretettel fordul Szent Fia felé: " Ő az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!" Mt 3,17. Jézus ugyancsak ezzel a végtelen tisztelettel, szeretettel szól mindig a harmadik isteni Személyről, a Szentlélekről! "A Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek." Jn 14, 26

Igen, a kinyilatkoztatott Istenkép sokkal több, szebb, csodálatosabb, mint amit az évezredek alatt az Istent kereső emberek meg tudtak álmodni, fogalmazni! Lentről, a porból nézve minden egészen más, mint amilyennek a mennyből alászállt második isteni személy jónak látta nekünk kinyilatkoztatni! A keresztény ember végtelen öröme az, hogy mindannyian, kicsinységünk ellenére személyes meghívást kaptunk e szeretetközösségbe, Istennel, a Szentháromsággal egy asztalhoz ülhetünk! Jézus azt mondta: "Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen." Jn 15,9. A keresztény ember élő reménye maga az Isten, a Szentháromság szeretetközössége, és a mi célunk az, hogy itt a földön már szeretetben élve felnőjünk oda, hogy az örökkévalóságban befogadást nyerjünk a Teremtőnk nagycsaládjába! E szeretetközösségből való kimaradás, maga a pokol!

Ennek fényében kimondhatjuk, hogy számunkra a Szentháromság megtagadása, mindennek a megtagadását jelenti ami a mi reményünk, örömünk, célunk itt ezen a földön! Mi Isten szeretetközösségéhez jobban ragaszkodunk, mint a földi javakhoz, vagy akár az e világi létünkhöz! Ezen hit miatt vállalták, vállalják ma is a keresztények a szenvedést, vagy akár a vértanúságot!

Nézzük meg, hogy mit kínál fel az emberiség számára egy Szentháromság nélküli világkép?! Amennyiben csak egyetlen Isten létezik a maga végtelen tökéletességében, aki képtelen hozzánk szólni, közénk jönni, s aki eltűri, hogy ilyen nagy összevisszaság legyen e földön, s ilyen nagy tévedésben botorkáljunk a történelem vérzivataros évszázadain keresztül, akkor az az Isten engem nem érdekel! Egy ilyen Istent én elutasítok, megtagadok, sőt meg is vetek! Ha Isten megfeledkezik rólunk, ha évszázadokig képes elfordulni tőlünk, akkor igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy egy ilyen Istentől el kell fordulni, egy ilyen Istent meg lehet tagadni, meg kell vetni! Ha mi nem kellünk neki, akkor ő miért kellene nekünk?!  Vigyük tovább a gondolatot! Mindannyian ha egy ilyen befelé forduló, teremtményeivel nem törődő, önző Isten képére, hasonlatosságára születtünk, akkor mi magunk is ezt az önmagunkban való kiteljesedést kell megcélozzuk bármi áron is! És akkor már ott is vagyunk annál a végtelen önzésnél, melyben a másképp gondolkodóknak, a más hitet vallóknak akár a fizikai megsemmisítése is elfogadható! Félelmetesen egyszerű a képlet: vagy a szeretetközösség Istene, mely mindenki felé nyitott: „Ha felmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok” Jn 12, 32, vagy a szingularitás, a magányos tökéletesség, ahol senkire, semmire nincs szükségünk a boldogságunkhoz, ahol az embertárs legfentebb eszköz lehet a mi céljaink elérésében!

A Szentháromság fényében van értelme a Szeretethimnusznak: "Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Lehet prófétálótehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat; hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom bár mindenemet a nélkülözők között, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem." 1Kor 12,30. A Szentháromság közösségében tárult fel előttünk a mennyország, születik a szentek közössége, hova mi magunk is vágyunk minden gyengeségünk, kicsinységünk ellenére! A Szentháromság szeretetközössége, közösséget, életet teremt már itt ezen a földön, és az örök élet reményével ajándékoz meg bennünket, ezért e tanáról az Egyház soha nem mondhat le….

Szeretettel, 

Csaba t.

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: „Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.

Jn 6,51-58