A mai ember igazságérzete nagyon fejlett! Egészen jelentéktelen kis dolgok miatt is nagyon hamar felcsattanunk, ítélkezünk, veszekedünk és sajnos hosszú évek barátságai, kapcsolatai törnek össze. Szíriai utam során, döbbenten láttam, hogy az "arab tavasz" milyen mérhetetlen pusztítást végzett az "igazság" nevében ebben az országban. Aleppó városának 5 milliós lakósságából 2 millió maradt, a többi meghalt, elmenekült a szülővárosából. A város 70%-a romokban van. Döbbenetes látni azokat a negyedeket amelyeket megmaradtak épen, festői szép épületekkel, templomokkal, parkokkal, szökőkutakkal, és ugyan ennek a városnak hajdan ugyan ilyen szép, de mára már földig rombolt részeit. Mi az igazság, kinek volt igaza? Nem tudom, csak azt tudom, hogy ez a mérhetetlen pusztítás, amit az ítélkező, háborúzó ember végez, a családjában, a társadalomban az egészen biztos nem Isten akarata!!!
Keresztelő Szent János, Jézusnak nem csak vér szerinti rokona, de barátja, előfutára, prófétája is. "Asszonyok szülöttei között, - mondja Jézus Jánosról, -nem volt nagyobb Keresztelő Jánosnál." És azt a szent embert, Heródes egy átmulatott éjszaka után, egy ledér, nő kedvéért lefejezteti. Nagy kérdés, Jézus mit tesz az égbekiáltó bűn, az igazságtalanságot látva, tudva? Visszavonul egy magányos helyre, és több mint ötezer férfi Heródes iránti gyűlölettől, izzó haraggal utána megy és meg akarják választani Jézust igazságosztó bajnokká, királlyá. Az apostolok is a nép mellé állnak. Jézus kenyeret szaporít, enni ad az embereknek, majd bárkába parancsolja apostolait és békésen szétoszlatja a tömeget, nem áll az igazságot követelő forradalmárok élére. Őt a Mennyei Atya a Szeretet parancsával küldte a földre, és nem azért, hogy az igazságosztás bajnoka legyen. Jézus nagyon jól tudja, hogy a bűn zsoldja a halál. Ő nem azért jött, hogy elítélje Heródest vagy bárkit, hanem azért, hogy felkínálja a szabadulást a bűn uralma alól, hogy vezessen a szeretet útját bennünket. Érdemes elgondolkoznunk Jézus Krisztus magatartásán, hisz mindannyian az ő képére és hasonlatosságára lettünk teremtve. Ki vagyok én? Az igazságot kereső kérlelhetetlen bíró, vagy a szeretet evangéliumát hirdető orvos? Milyen jó lenne, ha családomban, a munkahelyemen, a társadalomban óhatatlanul meglátott igazságtalanságokat, gazságokat jó orvosként megpróbálnám gyógyítani. Természetesen ez szemléletváltást kér, türelmet, bizalmat, azt a hitet, hogy Isten selejtet nem teremt. Mennyivel másképp alakult volna Aleppó, Szíria sorsa, ha társadalmi feszültségeket türelmes, bölcs párbeszéddel próbálták volna megoldani?
Testvérem szeretettel biztatlak, merj a mi Urunk Jézus Krisztus útjára lépni! Merd a körülötted lévő igazságtalanságokat, bűnöket meglátni, de alázattal ülj le, imádságos szeretettel keress, találj gyógymódot a bajok, bűnök orvoslására! Türelmes, kitartó párbeszéddel, érveléssel próbáld megmenteni az igazságtalan, bűnös útra tévedt testvéredet, tudva azt, hogy munkádban melletted áll az egész mennyország: "Mondom nektek, hogy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre." Lukács 15, 1-10
Egy bűnös, gazságokkal szennyezett világban legyünk a szeretet bajnokai,
Csaba t.
Kép: Két lányunk vigasztalja a kezét eltörő testvérüket a dévai gyermekvédelmi otthonunkban!
Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta.
Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.” Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.” A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét.” Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.