"Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben..."
Ausztráliai missziós utamról, ma hajnalba 05.00 órakor hazaérkeztem Dévára. Elalvás előtt elolvastam a mai evangéliumot. Álmosan is, de jó volt olvasni a szép történetet: Jézus Krisztus fogadja a missziós útról hazatérő 72 tanítványát. Kétezer évvel ezelőtt ezek az egyszerű halászok, pásztorok, kézművesek, Jézus szavára elindultak elsőként a nagyvilágba, hogy jót tegyenek testvéreikkel. Nem vittek tarisznyájukban aranyat, ezüstöt, hanem jó szóval, szeretettel bekopogtattak az emberekhez, és őket az áldott evangéliumi "portékával" mindenütt örömmel, szeretettel fogadták. Szavukra betegek gyógyultak, bűnösök megtértek, jobb, tisztább, szebb lett a világ. Próbáltam magam elé képzelni ahogyan ott ülnek a tanítványok körben, és izgatottan, örömmel egymás szavába vágva beszélgetnek! Jézus hallgatja őket, mosolyog, ragyog az arca majd feláll, mindenki elcsendesedik és a Mester örömében felujjong, áldja a Mennyei Atyát amiért jónak látta kinyilatkoztatni a "kicsinyeknek" a nagy titkot: azt, hogy jónak lenni jó, hogy jósággal, szeretettel jobbá lehet tenni az embereket, az egész világot.
Istennek hála mindenért! Mesterem szavára én sem vittem magammal sem aranyat, sem ezüstöt, semmiféle értékes ajándékot, hanem csak úgy ferences egyszerűséggel, szegénységgel, a tarisznyámban jó szóval, szeretettel útra keltem! Hosszú volt az út, elfáradtam, de most a szobámban ülve jó, az adventi pirkadatban megbeszélni Mesteremmel a hosszú út sok-sok nagyszerű mozzanatát. Elmondtam az én Úramnak, hogy az ő nevében messzi földön is összegyűltek az emberek és mindenütt imádságos szeretettel fogadták az Ő szent tanítását. Elmondtam azt is, hogy a nagyvilágban bár látszólag mindenki a pénz után szalad, azért én azt tapasztaltam, hogy nem a pénzből, az anyagiakból van a legkevesebb, mert az emberek igazából nem is a csillogó, villogó anyagi javakra szomjasok, hanem ahogyan én tapasztaltam, a hegyeket mozgató hitre, a karjainkat tettrekésztető reményre, a szíveket lángragyújtó szeretetre vágynak leginkább.
Imádságos szeretettel hálát adtam a sok jó emberért is, akikkel találkoztam Ausztrália földjén, akik hosszú utat vállalva nem csak eljöttek, hogy együtt imádkozzunk, de be is fogadtak az otthonaikba, ételt, ruhát adtak, egyik helységből a másikba vittek autóval, repülővel, hogy idejében mindenhova a tervek szerint el is érjek! Három hét alatt - így segítséggel - nagyobb területet bejártam, mint az egész Európa! A jó szervezésnek hála, elmondhatom, hogy az Ausztráliában élő körülbelül 80 - 90.000 magyar testvéreim által lakott legtöbb területre eljutottam, és akik eljöttek, azokkal találkozhattam! Megköszöntem a két angyalt is kit ezen az úton mellém adott a gondviselés, Kalotay Esztert és Juhász Boglárkát, kik nem csak elkísértek, hanem telefonon, interneten mindent, mindenkivel jó előre egyeztettek, megszerveztek, így valóban minden nagyon szépen, jól sikerült! Hála nekik mindenért!
Hiszem, hogy Jézus Krisztus az elmúlt kétezer év ki tudja hányadik missziós úti beszámolóját is örömmel hallgatta! Hiszem, hogy ma is örömében ujjong mikor azt látja, hogy az ő gyermekei jó testvérekként, békében, szeretettel összegyűlnek, hogy a szent evangélium fényében karácsony ünnepére készülve életüket újragondolják! Kicsik, gyengék vagyunk, de amit megtehettünk, azt alázattal meg is tettük! További áldott adventi szent időt kérve Mesteremtől mindazoknak, kikhez a gondviselés elvezetett, Istenemet dicsérve nyugovóra térek!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
Mindenért hálát adva,
Csaba t.
Kép: Missziós társaimmal, Eszterrel és Boglárkával megpihentem Queenslandban, Mária Völgyében.
Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
"Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben..." 