Napi evangélium

Ajándékozó Isten! Istenünk talán egyik legszebb vonása, az ajándékozásra való készség. Maga a létünk, a teremtés ajándékozás, hisz a nem létezőt megajándékozta Teremtőnk a léttel. Aztán a létezőt megajándékozza létfeltételekkel, az embert az Édennel, szabad akarattal, a szabadság világot formáló erejével, művészettel, bölcsességgel, az újrakezdés szakadatlan lehetőségével. Isten ajándékozó szeretete nem szűnik meg sohasem, az emberiségnek újabb és újabb lehetőséget ad, prófétákat küld s a végső időben Szent Fiát is nekünk ajándékozza: "mert úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta oda érte". 

Ez az ajándékozó szép vonás ott ragyog Jézus arcán is, az egész éjjel hiába fáradó halászokat megszólítja : Evezz a mélyre", dobd ki a hálót", Péter engedelmeskedik s megtelik a háló hallal. Ajándék? Áldás? Csoda? Igazából Jézus léte ajándék,  áldás, csoda! Jézus élete tele van csodákkal, ajándékokat osztó szép pillanatokkal, hisz minden egyes gyógyítás, tanítás, vigasztalás, jó szó ajándék. A kánai menyegzőn közel 600 liter bort ajándékoz a boldog násznépnek! Jairus családja egészen biztos ajándékként élte meg gyermekük gyógyulását. Zakeus környezete egészen biztosan ajándéknak tekintette a kapzsi vámos megtérését. Jézus nemcsak ajándékot ad, hanem Ő volt maga az ajándék, ahol megjelent, megszólalt ott jobbá vált a világ, tisztábbak, bölcsebbek lettek az emberek. Nagypéntek, a megváltás is egy ajándék: "nagyobb szeretete senkinek nincs, mind aki életét adja (ajándékozza) övéinek".

Isten, a Teremtő, Jézus Krisztus, a Szentháromság ajándék, áldás mindannyiunk számára! Gondolkozzunk el azon, hogy a mi arcunkon ott ragyog-e az ajándékozás isteni szép vonása? Vajon mikor és kiknek adtam ajándékot az elmúlt napokban, években? Hány ember számára áldás, ajándék az én létem? Törekszem arra, hogy áldás, ajándék legyek a szülőföldem számára és mindazok számára, akik a szülőföldemen élnek: emberek, növények, állatok, de még az élettelen épületek, sziklák, folyók számára is?  

A Szerelem, a házasság szentségét ünnepeljük!! Induljunk el tudatosan egymás felé egy mosollyal, egy  kis meglepetéssel, figyelmességgel, ajándékkal! Ne féljek az ajándékosztás útjára lépni, jó ajándékot adni, a jó Isten áldásává, hangosan kimondott jó szavává válni ezen a földön. A legjobb dolog amivel megajándékozhatjuk önmagunkat, ha mi magunk is ott ahol vagyunk, mindazok számára akik körülöttünk élnek, ajándékká válunk. 

Induljunk el az ajándékká válás keskeny, rögös, de gyönyörűséges útján.

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: Kedves lányunk Ibolya, a házasság szentségében oda ajándékozza magát a férjének!

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. 

Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon – egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. 

Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust. 

Lk 5,1-11