"Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” Mk 10, 1.
Jézusnak ezt a mondatát mindig a házasságra, a családra értelmezzük! Itt az idegenben, egy 12 milliós nagyvárosban Kinshasa-ban, hol nagyon sok aranyos gyermeket, kedves embert ismertem meg, határozottan érzem, hogy Isten a szülőföld iránti szeretetet is mélyen belém, belénk írta! A kérdés az, hogy mit tehetünk, hogy ez a kötelék elég erős legyen ahhoz, hogy e sodró világban megtartson bennünket szülőföldünkön? Az itteni emberek úgy tűnik, hogy nagyon szeretik a szülőföldüket, büszkék az identitásukra, de egy helybeli idegenvezető szerint, nincs ebben a nagy városban olyan ember, aki ha mehetne, nem menne el örömmel Európába!
A családokban is sok gond, baj van, de mi mindig azt mondjuk, hogy a te szívedet szeretetre a feleséged, férjed iránt Isten gyújtotta, és Ő azt is akarja, hogy a gondokat megoldva, vele élj boldog házasságban. Egymást csiszolva, formálva tartsatok ki szeretetben, mert te számára, ő meg a te számodra Isten ajándéka, mentőöve! Vele, mellette felfedezheted hibáidat, korlátaidat és együtt, egymásban bízva, párbeszédet folytatva kibontakoztok, anyagiakban, emberségben, de lelkiekben is! Formálva formálódsz, társadat építed, de magadat is szépíted ugyanakkor, ugyanazzal a munkával, türelemmel!
Egy dolog biztos, akárcsak a nagyvilág megannyi részén, itt Kongóban is rengeteg gond, megoldásra váró probléma van! Ma egy olyan iskolában jártunk, ahol 6-700 gyermek tanul, de nincs villanyáram, és az osztályokban a padokon kívül csak a falra festett tábla volt! Szembenézni a reális gondokkal, esetleg segítséget kérni és azokat megoldani, vagy hagyni mindent és elmenni idegenbe? Úgy látom, hogy mindinkább sokfelé ez a nagy kérdés!?
Jézus Krisztus hiszem, hogy azt akarja, hogy a családomhoz is, de a szülőföldemhez is mindennél jobban ragaszkodjak! Egészen biztos nem akarja, hogy egy újabb népvándorlás poklában a világunk elégjen! Ezért meg vagyok győződve, hogy nekünk papoknak, ahogyan a családok boldogulásáért mindent meg kell tennünk, ugyanúgy segítenünk kell a fiatalokat, a népeket, hogy a szülőföldön maradva, emberhez méltó életet teremthessenek!
Ne válj el! Ne hagyd el szülőföldedet! A mai evangéliumot olvasva itt Kongóban e két mondat dübörög a szívembe, mit szeretettel meg is osztok veletek!
Távolba szakadt kisebb testvéretek,
Csaba t.
Egy alkalommal Jézus útra kelt Kafarnaumból, és Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét nagy tömeg sereglett köréje, ő pedig szokása szerint tanította őket. Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.”
Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”
Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságtörést követ el.”
"Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” Mk 10, 1. 