Mások szemében a szálkát könnyű észrevenni, de a magunk szemében a gerendát nagyon nehéz felfedezni!
Kongóban vagyok, Dr. Hardi Richárd, missziós szerzetes elvitt ma reggel 6.30 tól a helybeli ferences atyákhoz, egy hatalmas templomba, Mbuyi Maji-ban (Muzsimalnak ejtjük itt), egy két milliós nagy városban! Itt ilyen korán kezdődött a vasárnapi szentmise, még a reggeli harmaton, hűvösben összegyűlnek szentmisére és imádkoznak az emberek! E kétmilliós nagyvárosban, akárcsak a több mint 70 milliós Kongó legtöbb részén nincs villanyáram, nincs ivóvíz, államilag megszervezett betegbiztosítás, orvosi ellátás, úthálózat, szemételhordás.....A hajnali derengésben csak két pislákoló gyertyának a fényénél gyülekeztek az emberek! A várost bejárva döbbenten láttuk azt a hatalmas szegénységet, mi itt a világ egyik legnagyobb gyémántbánya közvetlen közelében sújtja az embereket! Itt mindenki szegény és még a rendőrök is mutatják, hogy éhesek, élelmet koldulnak, és mégis kora reggel, a napfelkeltével, a szép vasárnapi ragyogásban mindenki választékosan felöltözve eljön a szentmisére. A szertartás közel három órát tartott, a kántor, a kórus dobbal, citerával dicsérte az élet Urát és a ministránsoktól kezdve mindenki, beleértve a szentmise főcelebránsát is szinte folyamatosan táncolt, énekelt! A fiatal helyi ferences atya nagy lendülettel, vidáman prédikált a helyi nyelven, melyből mi nem sokat értettünk, de csodáltuk ahogy a templomát betöltő sok-sok fiatal, felnőtt és gyerek bizalommal bekiabált, hangosan kifejezte a tetszését egy - egy jó gondolat, poén hallatán! A perselyezéskor mindenki előjött, és az adományok felajánlása után személyesen áldásba részesült! Szabolcs atyával személyesen megáldottuk a hatalmas templomot megtöltő minden egyes hívőt! Megható volt, ahogyan fiatalok, gyermekek, és felnőttek egyenként hosszú tömött sorban előjöttek és fejet hajtottak Isten papja előtt. Itt a nőknek a karján a kisbaba szinte általános, hozzá tartozik a helybeli viselethez a gyermek, akárcsak a jókedv, a vidámság, a tánc és az ének!
Szálka és gerenda?! Nálunk Európában sok-sok minden ki van találva, többé kevésbé működik is, de az életkedv, a vidámság, a kacagó, mosolygó sok-sok gyermek, a fiatal anyák karjából hiányzik, és nem csak a templomainkból, de a családjainkból, a társadalomból is hiányoznak a gyermekek! Mi reggel nem adunk hálát, hogy sikerült átvészelni az éjszakát, mert szinte magától érthető, hogy békében, biztonságban élünk, de itt a közbiztonságot te magad kell magadnak, családodnak biztosítsad!
Az anyagi jólétért hatalmas áldozatokat hoztunk, az iskolában, a munkahelyen mindenkinek mindenben megfelelni nem könnyű, és ilyenkor a vidámság, a jókedv elhervad az életünkben, és az elvárásoknak sajnos család nélkül, gyermek nélkül könyebb megfelelni! A hajnali misén éneklő, táncoló embertársaimat látván úgy érzem, hogy feladni a jövőt, a családalapítás, gyermekvállalás szent feladatát megtagadni a legnagyobb gerenda, és ehhez a gerendához viszonyítva itt Kongóban minden csak múlandó kis szálka!
Szeretettel,
Csaba t.
Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.
Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.
Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskeborról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hisz a szív bőségéről beszél a száj.”
Lk 6,39-45
