A világ minden tájáról érkező oktatók, az általános iskolától kezdve az egyetemig, és természetesen a diákok, kicsik és nagyok gyűltek egybe október utolsó napján, péntek délelőtt, hogy mintegy húszezren köszöntsék lelkesen a Szent Péter téren Leó pápát, aki – ahogy mondotta – maga is ágoston-rendi tanárként fordult hozzájuk és így saját tapasztalata alapján is az oktatás-nevelés négy alapvető szempontjára emlékeztette őket, melyek a bensőségesség, az egység, a szeretet és az öröm.
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Az Egyház anyai és tanítói arcát Ti testesítitek meg a tanulók és a diákok számára – kezdte beszédét Leó pápa a tanárokhoz fordulva. Karizmátok, szakmai elkötelezettségetek és pedagógiai tapasztalataitok révén az Egyház különféle oktatási és nevelői intézményeiben tanúsított „többszólamú” elkötelezettségetek révén több millió fiatalnak biztosítotok megfelelő oktatást, mindig az ember javát tartva a humanista és tudományos ismeretek átadásának középpontjában. Leó pápa megemlítette, hpgy ő maga is tanított Szent Ágoston rendjének oktatási intézményeiben, éppen ezért osztja meg velük a tapasztalatait, a Kegyelem doktora, Szent Ágoston tanításának négy szempontjára támaszkodva, amelyek alapvető fontosságúak a keresztény nevelésben.
Az igazság az emberek mély találkozásaiban valósul meg
A belső lelkületről Szent Ágoston vallja, „szavaink hangja a fülekhez ér, de az igazi tanító belül van”, majd hozzáteszi: „Akit a Lélek nem tanít belülről, az anélkül távozik, hogy bármit is tanult volna”. Tévedés tehát azt gondolni, hogy a szép szavak, a jó tantermek, a laboratóriumok és könyvtárak elegendőek lennének a tanításhoz. Ezek csupán fizikai eszközök és terek, kétségtelenül hasznosak, de a Tanító belül van. Az igazság nem hangokon, falakon és folyosókon keresztül kering, hanem az emberek mély találkozásaiban, amely nélkül minden nevelési javaslat kudarcra van ítélve. A mai világot leginkább a képernyők uralják, ezért a diákokat segíteni kell abban, hogy kapcsolatba lépjenek belső énjükkel. De nemcsak ők, hanem a gyakorta fáradt és túlterhelt pedagógusok is könnyen megfeledkezhetnek Szent John Henry Newman találó megjegyzéséről, „cor ad cor loquitur, szív szól a szívhez”, amit Szent Ágoston egykor így ajánlott: „Ne nézz kifelé! Térj vissza önmagadba! Az igazság benned van”. A nevelés tehát egy olyan út, amelyen a tanárok és a tanítványok együtt járnak, annak a tudatában, hogy nem hiába keresnek, de a már megtalálttal mindig tovább kell keresniük.
A tudás megosztása a szeretet nagy cselekedetének tekinthető
A második szó, az „egység” kapcsán Leó pápa jelmondatára utalt. Az In Illo uno unum, az Egyben egynek lenni ágostoni gondolat arra emlékeztet, hogy csak Krisztusban találjuk meg igazán az egységet, mint a Fővel egyesült tagok és mint útitársak az élet folyamatos tanulásának útján. Éppen ezért Leó pápa úgy döntött, hogy előveszi és megújítja a Globális Nevelési Paktum projektjét, mely Ferenc pápa prófétai meglátása volt. A hippói Mester továbbá azt is tanítja, hogy az életünk nem a miénk, hanem az minden testvérünké”. Ha pedig ez igaz általában, akkor különöen is érvényes az oktatás kölcsönösségére, amelyben a tudás megosztása csak a szeretet nagy cselekedetének tekinthető.
Nem elég a tudás megosztása, a tanításhoz szeretetre van szükség
A szeretet a megfontolás harmadik szempontja, amiről Ágoston vallja: „Az Isten szeretete az első parancsolatunk, a felebarát szeretete az első gyakorolatunk”. Kérdezzük meg hát magunktól: milyen kötelezettségeket vállalunk, milyen erőfeszítéseket teszünk a párbeszéd és a béke hídjainak építésére, még a tanári közösségeken belül is, hogy le tudjuk küzdeni az előítéleteket, a korlátozott látásmódokat és hogy miben tudjuk támogatni a kiszolgáltatott, szegény és kirekesztett embereket a tudás megszerzése terén. Nem elég ugyanis a tudás megosztása, a tanításhoz szeretetre van szükség. Csak így lesz hasznos azok számára, akik befogadják, mind önmagában, mind pedig, és mindenekelőtt, a benne rejlő szeretet miatt. A tanítás soha nem választható el a szeretettől és társadalmaink egyik jelenlegi nehézsége, hogy már nem értékeljük eléggé azt a hatalmas hozzájárulást, amelyet a tanárok és a nevelők tesznek a közösségért. A pedagógusok társadalmi és kulturális szerepének megkárosítása aláássa a jövőnket, mert a tudás átadásának a válsága a remény válságát is magával hozza – mutatott rá a pápa.
Az igazi tanárok mosolyogva nevelnek
Az utolsó kulcsszó az öröm. Az igazi tanárok mosolyogva nevelnek és hivatásuk, hogy mosolyt keltsenek diákjaik lelke mélyén. A mai oktatási intézményekben aggasztó jelenség a belső törékenység növekedése minden korosztályban. Éppen ezért arra kell törekednünk, hogy feltárjuk e jelenség mélyebb okait. A mesterséges intelligencia a maga rideg és szabványosított technikai tudásával még jobban elszigetelheti a már amúgy is izolált diákokat, azt sugallva, hogy nincs is szükségük másokra. A nevelők szerepe azonban emberi elkötelezettség és maga a nevelési folyamat öröme is teljes mértékben emberi, egy olyan „láng, amely eggyé olvasztja a lelkeket és sokakat eggyé tesz”. Végül Leó pápa arra kérte az Egyházban szolgáló oktatókat és nevelőket, hogy a bensőséget, az egységet, a szeretetet és az örömöt tegyék küldetésük „sarokköveivé”, emlékezve Jézus szavaira: „Amit egynek is tettetek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek” – zárta beszédét Leó pápa.
