A remény évében újból és újból Jézus Krisztus dicsőséges feltámadására gondolunk. Az igazságot, az életet meg lehet ölni, el is lehet temetni, de lám, ha nem is mindig harmadnapon, de előbb - utóbb eljön a feltámadás napja!

Csíkot 1661. október 21-23 között lerohanják a törökök. 40.000 lovas és gyalogos katona az itt élő körülbelül 50.000 csíki székelynek egyharmadát megöli, egyharmadát meg rabláncon elhajtják és rabszolgának eladják! Evlia Cselebi török történetíró, aki szemtanúja is volt az eseményeknek, így emlékezik: "a török hadak Csíkból való kivonulása után, ezen a földön nem maradt jele az emberi művelődésnek".... Telnek az évek, az évszázadok és lám, a népünk itt Csíkban él, hitét gyakorolja, nyelvét használja szabadon! Bátran mondhatjuk mi székelyek, hogy nem csak az életre, de a szeretetre is feltámadtunk. Csíkszereda és a törökországi Rodostó testvérváros, az ottani törököket meglátogattuk az idén és ők nagy szeretettel fogadtak. 

1948-ban a kárpátaljai magyar görögkatolikus egyházat hivatalosan a szovjet kormány megszüntette, azokat akik ellenálltak, Szibériába száműzték. Orosz Péter atya néhány társával bujdosik, titokban látogatták a családokat, kereszteltek, gyontattak, hirdették Krisztus evangéliumát! Társait szerre levadászták, őt 1953. aug 27-én fogták el, majd ugyanazon a napon minden további huzavona nélkül egy útszéli kereszt előtt tarkón lőtték. A vértanút egy fészerbe elásták és betont öntöttek rá, hogy garázsként használhassák az épületet. Ötven évvel később, 2002. aug. 27-én a bujdosása egyik színhelyén, egy forrás mellett két vízért menő kislánynak megjelent a Szűzanya és arra kérte őket, hogy az ide zarándokló híveknek építsenek egy templomot! 23 év alatt nemcsak a templom épült meg, hanem egy gyönyörű kegyhely, melyet ma nagyon sokan látogatnak, különösen olyan nők, akiknek a fiúk, férjük, apjuk a fronton van! Péter atyát most szeptemberben ünnepélyesen boldoggá avatta az Egyház. Az erdő alján, a forrás mellett a most születő gyönyörű szentély jelzi, hogy a halálra ítélt görögkatolikus közösség feltámadt és nem csak él, de lángoló szívvel imádja az Élet Urát, ugyanakkor hálás szeretettel tiszteli az Élő Reményt világra hozó Szűzanyánkat is!

1956. október 23-án népünkre zúdul kíméletlenül a szovjet hadsereg. Egészen biztos, hogy sokan akkor úgy érezték, hogy elérkezett a magyar nép nagypénteke, mert minden város Golgotává vált! Sokan meghaltak, sokan elmenekültek, triumfált a hatalom, de lám, ma népünk él és a szabad parlament előtt zászlót felhúzva bátran a holnapba néz! 

A Reménynek három gyönyörű hatalmas ma is növekvő fája, mely mindannyiunknak - akik így vagy úgy fel fogunk menni a magunk golgotájára - erőt, bátorságot, jó reményt ad! Az igazságot, az életet meg lehet ölni, el is lehet temetni, de az élet feltámad, mert az maga az Isten! Csíksomlyó harangja hirdesse az élő Reményt!

Szeretettel, 

Csaba t.