Napi evangélium

A gazdag ember és szegény Lázár története, így Afrikából jövet nagyon felkavar! Vajon mi mindannyian itt Európában, függetlenül, hogy hogyan is élünk, nem vagyunk bíborba és patyolatba öltözött gazdag emberek? Az ember olvassa, hogy mi itt a Kárpát-medencében jobban élünk, mint a világ lakóinak 95%-a, de ez nem sokat jelent addig, míg meg nem látjuk a saját szemünkkel, hogy vannak vidékek, országrészek, több milliós városok ahol nincs villanyáram, ivóvíz, szemételhordás, sőt iskola, kórház se nagyon.....  

Ami azért vehemens ítélkezés helyett csendre int engem, az, hogy ezek a szegénységben, egyszerű körülmények között élő emberek vidámak, jókedvűek, szabadok attól a sok-sok lim-lomtól mit mi itt Európában magunkra aggatunk, magunkkal hurcolunk! Kezemben a szentírással ülök és elmélkedem! Nemcsak tisztelettel, alázattal gondolok a XXI. század Lázárjaira, hanem azon is gondolkodom, hogy hogyan lehetne felszabadítani a mindennap dúsan lakmározó népeket, nemzeteket a kapzsiság lelket, testet sorvasztó bűnei alól!?

Természetesen azon is el kell gondolkodnunk, hogy 1989-90-ben mi magunk is mennyire szegények, egyszerűek voltunk, mennyi mindent összegyűjtöttünk azóta, de vajon boldogabbak, nyugodtabbak vagyunk? Régen nem volt rendes iskola, ezért délelőtt, délután folyt a tanítás, ma rengeteg szépen felszerelt, berendezett iskola van, de itt is - ott is fogy el a gyermek, bezárnak az oktatási központok! Ezerkilencszázkilencven előtt közel négyszáz-ezer gyermek született évente Romániában, ma a felkozmetikázott statisztika alapján 170-180.000 gyermek születik! A jólétért odaadtuk a gyermekeinket, szülőföldünket, de odaadjuk az időseket is, a környezetünk épségét, tisztaságát, mindent feláldozunk mérhetetlen mohóságunktól vezetve!? A kapzsiság bűnére az ítélettel nem kell az örök életig várnunk, sajnos azt már itt a földön elnyerik mindazok, kik képtelenek testvéreikhez szeretettel lehajolni!

Milyen jó lenne megállni, és békében, szeretetben Istent imádni, egymást jó testvérekként, szabadon szeretni!

Kisebb testvéri alázattal,

Csaba t.  

Kép: egy olasz ferences atya Kenyában

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”  

Lk 16,19-31