Napi evangélium

"Isten országát ...olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét." Mt 21,45

A mai ember legfőbb célja, hogy mindene meglegyen saját kényelméhez, kerüli a konfliktust, nehézségeket, egyszóval, hogy jól érezze magát. 

Jézus Krisztus a mai evangéliumban gyümölcstermésről beszél. Számára nem az a fontos, hogy a Szőlőskert lakói, hogy érzik magukat, milyen ruhát viselnek vagy egymásról hogyan vélekednek, hanem az, hogy életüknek, munkájuknak van-e gyümölcse? Jézus szavait olvasva gondolkozzak el azon, hogy én ma az iskolában, a munkahelyen mit tanultam, mennyi hasznos munkát végeztem? Lettem-e egy kicsit okosabb, ügyesebb én magam, de a világ kerekedett, szépült az én munkám által? Az irgalmas felebaráti szeretetnek néhány gyümölcsét testvéreim számára sikerült megteremnem? 

Az időt könnyen el lehet szórakozni, tengi-lengi semmittevésbe el lehet tölteni a napokat, heteket, éveket. Udvarolunk, flörtölünk, jövünk, megyünk, fontoskodunk, de mindennek mi a gyümölcse?? Önmagunk létének fenntartása nagyon fontos, de ez önmagában még kevés az üdvösséghez, a kérdés, hogy a körülöttem élő emberek számára milyen gyümölcsöt teremtem az elmúlt hetekben, hónapokban? Focipályán a meccs végén nem azt nézik, hogy ki mennyit szaladgált, ciglizett vagy, hogy érezte magát, vagy netán hogy állt rajta a játék alatt a mez, hanem azt, hogy ki hány gólt rúgott? Évekig tervezhetsz, álmodozhatsz, de a nagy kérdés, hogy mindabból mit álmodtál, terveztél, amin dolgozgatsz, abból mi vált valósággá? 

"Azt akarom, - mondja Jézus Krisztus - hogy gyümölcsöt teremjetek, maradandó gyümölcsöt"! Ha most lenne a halálom órája, mit tudnék felmutatni, mint "érett, ízletes gyümölcs" az én szerető, teremtő Istenem előtt?

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: A nagyszalontai gyerekek szépen betanulták és előadták Szent Ferenc életéről szóló darabot.

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!” Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?” Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.” 

Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!” Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.  

Mt 21,33-43.45-46