Napi evangélium

Tegnap megkereszteltem egy kisbabát!! A keresztelési szertartás három fő részből áll: Az első részben azért imádkozunk, hogy a gyermek tisztán mindenféle ártó bűntől szabadon élhessen. Aztán azért fohászkodtunk, hogy nyíljon meg az ég és a nagy Isten vegyen otthont a gyermek életébe! Majd a végén a kisbabát felkentük krizmával, hogy részesüljön a mi Urunk papi, prófétai, királyi hatalmában! Igen, minden megkeresztelt embert az Egyház felken, hogy papként megszentelje környezetét, prófétaként Isten akaratát fürkészve, tanítsa testvéreit és mint felkent király döntéseket hozzon vezesse szabadon önmagát és szeretteit. Néztem a kis Oszkárt és csodálattal töltött el, hogy én a senki, Egyházam nevében Isten akaratából ilyen hatalmas csodálatos ajándékokat áthatok át ingyen, egy kisbabának! 

Boruljunk térdre, roskadjunk magunkba és töltsön el teremtő Istenünk végtelen irgalmát látva az öröm és a hála!! A létünk ajándék, minden percünk a teremtés újabb csodálatos pillanata! Szülőföldünk és annak megannyi csodája, lakója, a legkisebb fűszáltól, a felettünk úszó fellegekig minden teremtő Istenünk irántunk való végtelen szeretetének újabb bizonyítéka!! A bennünk a semmiből felmerülő szép gondolatok, tiszta nemes vágyak, jó érzések mind mind irgalmas Istenünk gyöngéd szeretetét, élő jelenlétét tanúsítja!! E szép vasárnap, körülöttünk a bomló, zsongó, ezer színben születő szép tavaszban, töltse el szíveinket a hála és a köszönet, gyertek fürödjünk, lubickoljunk együtt irgalmas Istenünk jóságában!!

Nemsokára 12.00 órakor gyermekeinkkel összegyűlünk a dévai templomba, hogy együtt köszönetet mondjunk Istenünk megannyi drága ajándékáért! Szeretettel hívlak gyere, tarts velünk akár a fizikai térben Déván, akár az interneten keresztül, köszönjük meg a bennünket is haza váró Szeretetközösségnek, a Szentháromságnak a felénk való nyitottságát, nap - mint nap ránk áradó végtelen szeretetét!

Testvéred,

Csaba t. 

Evangélium

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” 

A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” 

Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.  

Jn 20,19-31