Halálugrás!!! Elhiszem Jézus szavait vagy nem?? Bízok Mesteremben, Tanítómban, vagy félve remegve elfordítom a fejem, behunyom a szemem?! A szentírást olvasva mindannyian szembe kerülünk e nagy kérdéssel.
Lengesz a trapézon, van valami biztos a kezedben, kapaszkodsz görcsösen és akkor megjelenik Jézus és azt mondja: én vagyok a Megváltód!
- "Bízzál bennem!! Te engedd el a trapézt, és egy halálugrás után elkapom a felém nyúló kezedet! Ne félj!!"
A trapéz mit kétségbeesetten markolászol csúszik ki a kezedből, tudod, hogy elporladó testeddel a létbe nem kapaszkodhatsz mindörökre! 50-80 év, legyen 100, de tudod, hogy a zuhanásod elkerülhetetlen! Csak akkor maradhatsz meg, ha valaki átölel és magasba emel, de ehhez el kell engedd azt mit két kezeddel fogsz, érzékszerveiddel tapasztalsz! El kell hinned, hogy van valaki aki eléggé erős, ügyes ahhoz, hogy elkapja a feléje lendülő testedet!! Bíznod kell, hogy ő aki hív, biztat a szentírás soraival, s lelked belső rezdüléseivel, hogy ugorjál, s nála keresd a biztonságodat, kérdéseidre a válaszokat, Ő képes is, tud is téged magával ragadni, felemelni, tanítani, megőrizni!!
Halálugrás a hit, Krisztus karjai közé!! Félelmetes, én megpróbáltam és azt kell mondanom, hogy gyönyörű élmény belekapaszkodni Teremtőnk világformáló két erős kezébe és érezni ahogy a semmi felett magával ragad, hatalmas erővel visz, vezet az Isten!! Minden percben érzed a törékeny testedet, azt, hogy ha elengeded Istened kezét összetörsz, de azt is érzed, hogy Megváltód sokkal jobban szeret téged, mint te önmagadat!!
Olvasd a szentírást és szoktasd magad a repüléshez! Higgy, ez egy döntés, engedd el kételyeidet és repülj teremtőd feléd kitárt karjai felé! Halálugrás, de ne félj, mert az életbe repít bennünket!!
Szeretettel,
Csaba t.
Evangélium
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.