Napi evangélium

Gyakran kérdezzük, hogy mit hoz a holnap?? De mit is hozhatna? Csakis azt, amit elvetettünk, mondják sokan! Végül is igaz, hogy minden tavasszal az őszi vetés szökik szárba! Az elvégzett munkájának a gyümölcsét aratja le minden ember!! Nem kell nagy prófétai tudás, hogy lássuk a nagy viharba kerülő hajó elsüllyed! Rég, hogy mondja Ferenc pápa, hogy elkezdődött a harmadik világháború!! Ha a híreket nézzük, végtelenül szomorú jövő körvonalazódik a nagyhatalmak közti gyilkos háborúval!  

Mindez igaz, de a mai olvasmány mégis arról szól, hogy az események - Isten kegyelméből, ha imádkozunk - nem a mi emberi logikánk szerint történik!! A tanítványok a háborgó tengeren hánykolódó bárkában, halálfélelmükben elkezdtek kiabálni! A szentírás azt írja, hogy Jézus "El akarta kerülni őket...." de az emberek kiabálására Megváltónk "beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt." 

Igen, a keresztény ember tudja, hogy a dolgok nem mindig logikai sorrendben követik egymást! Hisszük és valljuk, hogy Teremtő Istenünk nem engedi el a kezünket! Lehet, hogy közbe - közbe, - ha nagyon meggondolatlanok vagyunk, -valaki az ujjunkra csap, de egészen biztos félelmeinkben kiáltozhatunk, hitetlenül is kérhetünk segítséget!! Megváltónk nemcsak hallja kétségbeesett kiáltásainkat, hanem segítségünkre is siet, biztos partra vezeti a pusztulással fenyegető habok közt bukdácsoló gyermekeit!! 

Bármennyire is félelmetes, sötét az előttünk tátongó, látszólag a semmibe vezető út, akár a magánéletünkben, akár a társadalmunk egésze számára, kapaszkodjunk a szentírás lapjaiba, ne essünk kétségbe! A bajban lévő ember mellett Isten maga, vagy az Ő küldötte biztos, hogy ott áll, és a legsötétebb felhők közt is felragyog a biztos kikötőbe vezető áldott fény!! 

Az imádság erejében bízva, gyertek imádkozzunk, böjtöljünk együtt az áldott békéért,

Csaba t. 

Evangélium

Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.  

Mk 6,45-52