A szentmise végén Déván a ministránsaimmal megfogjuk egymás kézét, és egy nagy kézfogásban megköszönjük Istennek is, hogy: "JÓK VOLTUNK!"
Fontosnak látom, hogy a gyerekek érezzék, hogy értük van a templom, végül is értük halt meg Jézus Krisztus kétezer évvel ezelőtt, és a szentmisén is értük jön el az Oltáriszentségben közénk! Jó tudni, érezni, hogy a nagy Istentiszteletben, mi nem mellékes díszletei vagyunk a liturgiának, hisz az angyalok, - bár nálunknál sokkal jobban megérdemlik - mégsem lesznek elsőáldozók, nem járulhatnak szentáldozáshoz, de mi botladozó földi vándorok, igen!
Nem az oltárterítő tündöklő fehérsége meg a kehely aranyos ragyogása hozza közénk Megváltónkat, hanem a templomot megtöltő gyerekek, felnőttek IGENJE! Ahogyan Mária igenje kellett az első megtestesüléshez, ugyanúgy a pap, a ministránsok és a hívek jelenléte által kimondott "igen" hozza a földre az Istent!
Töltsük meg templomainkat, az Isten házát kacagó, jókedvű, vidám gyermekekkel és buzgó felnőttekkel, mert nem az arany és nem is a művészi érték változtatja a kenyeret Krisztus testévé, hanem a Megváltónk nevében összegyűlt emberek sokasága!
Testvéreimbe kapaszkodva,
Csaba t.
Evangélium
Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” Jézus ezt felelte nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.” Majd ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.”
A szentmise végén Déván a ministránsaimmal megfogjuk egymás kézét, és egy nagy kézfogásban megköszönjük Istennek is, hogy: "JÓK VOLTUNK!"