Assisi szent Ferenc égi születésnapjára emlékezünk, a földi életből a mennyei örök életbe való átköltözéséről – tranzitus!

Amikor 1228-ban IX Gergely pápa szentté avatta, többek között ezt mondta: „ Miként a hajnalcsillag az ég felhői közül és a telihold ragyog a maga idejében, mint a Nap ragyogása úgy fénylik szent Ferenc az Úr templomában” – az Egyházban!

Ez a ragyogás a Krisztussal való hasonlóságából ered, mert tökéletesen megvalósította krisztusi ideált: – aki szent Ferencre néz, annak Krisztust juttatja eszébe.

Szent Bonaventúra irja a szent Ferencről szóló életrajzban: „ Ő valóban a legkeresztényibb férfi volt, aki élve az élő Krisztushoz, haldokolva a haldoklóhoz és halálában a halotthoz akart tökéletesen hasonló lenni, amely külső hasonlósággal fel is ékesíttetett.” Legenda maior 14 fejezet

Annyira Krisztusból élt, hogy élve, az élő Krisztushoz hasonlított. A San Damiano kis templomában, Szent Ferencet megtérése után, vagyis nyilvános tevékenysége kezdetén így szólította meg a keresztre feszített Krisztus: „Menj, építsd fel házamat.” – és itt az Egyházra gondolt. Ebben az Egyházat megújító munkájában tanítványok csatlakoztak szent Ferenchez, mint Krisztushoz, akiknek szabályzatot adott. Az idén ünnepeljük a regula szóbeli jóváhagyásának 800. évfordulóját. Halála előtt két évvel, 1224-ben az Alverna hegyén megkapta a szent sebhelyeket – fizikai jele is volt az ő Krisztus követésének.

Haldokolva, a haldokló Krisztushoz hasonlított. Halála előtt kenyeret hozatott, amelyet szétosztott testvérei között, hogy az utolsó vacsorára emlékeztesse őket. 2 Cel 217 Ahogyan Krisztus is zsoltárokat énekelve vonult ki az olajfák hegyére. „Megparancsolta a testvéreknek, hogy közelgő halálára és az utána felhajnalodó új életre való tekintettel ujjongó lélekkel és messze csengő hangon énekeljék el az Úr dicséretét, ő maga Dávid zsoltárához kezdett.” Itt a Naphimnuszról van szó, amiről az idei előadás is szól. „Az a néhány nap, mely haláláig még hátra volt, himnuszok zengedezésével telt.” 2 Cel 217

Halálában a halott Krisztushoz hasonlított. „ Félelem nélkül várta a győzelmet és imára kulcsolt kezeivel az igazság koronáját tartotta. Így a földre fektetve, és egy zsákszövettel betakarva arcát, rendes szokása szerint, az égre emelte és egész lelkével a közelgő dicsőség felé figyelt.” 2 Cel 214 Így, teljesen kiüresedve, minden visszaadott Istennek, ahogyan Jézus is igy imádkozott a kereszten: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.”

Celanoi Tamás így folytatja: „Miközben sok testvér jött oda, kiknek atyja és vezére volt, sa akik tisztelettel állták körül és boldog elnyugvását várták, szentséges lelke elvált testétől és elmerült a fény mérhetetlen tengerében, teste pedig elszenderült az Úrban.” vö. 1 Cel 109-110

Így szőtte át szent Ferenc egész életét Krisztus követése, és ezzel nekünk is példát adott. Utolsó szavai ezek voltak: „Én megtettem, amit tennem kellett, amit nektek kell tennetek arra tanítson meg Krisztus.”

Engedjük, hogy valóban tanítson Krisztus, és  hasson ránk szent Ferenc példája, úgy hogy az életünk, minden tevékenységünk és majdan halálunk is legyen olyan, mint Krisztusé volt.