Hogyan imádkozzuk?

A keresztvetés és a Szentlélek segítségül hívása után, helyezd lelkedet Isten jelenlétébe! Minden tized előtt egy pillanatra nézz a lelkedbe. Ébreszd fel a titkot, amit a következő tized alatt tisztelsz, s a Kegyelmek Anyjától kérj lelked számára egy erényt, mely a szent titokból különösen kiviláglik és számodra a legszükségesebb.

Különösen óvd magad attól a két fő hibától, ami a legtöbb rózsafüzér-imádkozónak a sajátja. Az első főhiba az, hogy nem kapcsolnak imájukhoz határozott szándékot és célt; s ha kérdezzük őket, hogy miért imádkoznak, nem tudnak választ adni. Az imáidnak mindig legyen célja! Lebegjen szemed előtt az a kegyelem, melyet el akarsz érni, azon erény, amit utánozni szeretnél, vagy az a bűn, melyet lelkedből kitépni vágyol! A második fő hiba az, amit a rózsafüzér imánál általában elkövetünk, hogy megkezdésénél nincs más vágyunk, minthogy „minél hamarabb túl legyünk rajta”. A szentolvasót csak tehernek érezzük, melyet így nem imádkozunk hittel, lélekkel és nagyot akaró szívvel!

Sajnálatos, ahogyan sokan imádkozzák: hanyagul, hadarva és sok szót elharapva! Még a legalacsonyabb sorsú embertársunkat sem köszöntenénk ily nevetségesen, ilyen udvariatlan módon! S mi azt gondoljuk, hogy Jézusnak és Máriának kedve telik benne?! Íme, (– t. Olvasóm) ezért marad gyümölcstelen az imánk! S ezért nem leszünk szentebbek százezernyi elmondott rózsafüzér után sem! Tehát lassan, figyelmesen és tagoltan imádkozd a Miatyánkot és az Üdvözlégyet!

(A fentiek Grignon Szent Lajos gondolatai!)