Az útszélén áll egy szobor

Szűz Mária szobra

Odamegyek alkonyatkor

Lehajlok a porba.

 

 

Bűneimnek terhe alatt

Összecsuklik térdem:

Imádkozzál bűnösökét

Imádkozzál értem.

 

Megvallom a bűneimet,

lerogyok a földre

Ó ne engedj Szűz Mária

elvesznem örökre.

 

Szánj meg engem édesanyám

szent kezed nyújtsd felém

Szobrod előtt megfogadom,

hű leszek örökké.

 

Elcsendesül a föld zaja

nyugodtabb a lélek,

elköszönök Máriától,

de még visszatérek.

 

Mosoly ül a szobor arcán

mintha boldog lenne,

Mária nem hagy el senkit,

aki bízik benne.

 

Reményt öntött a szívembe

Mária mosolya,

tudom engem is meghallgat

és nem hagy el soha.

 

Velem lesz majd,

ha szememre visszaszáll az álom,

és akkor is,ha majd egyszer

örökre lezárom. 

Amen.