Nem a természetes dolgokon kellene civakodni, mindannyiunkat biztos, hogy legalább megpróbált szoptatni édesanyánk, a természet ellenes  magatartásformákon kellene bölcsen, irgalmas szeretettel vitáznunk!! 

Minden szoptató édesanya előtt nagy tisztelettel meghajtom a fejemet, még akkor is, ha illendően az Isten oltára előtt, a templomban táplálja gyermekét!

Csaba t. 

A közterületi szoptatás ellenzői lassan egy hete ütik a Facebook-on és egyéb fórumokon azokat, akik szerint „ez a tevékenység” elfogadható, sőt üdvözlendő. Általában téved, aki Facebook-hozzászólásokból próbál következtetni a magyar közhangulatra, merthogy a beírogatók többnyire semmilyen módon nem reprezentálják a népet. Dühödt szoptatásellenzőből viszont nem egy és nem kettő akadt, hanem rettentő sok. Hogy ezer vagy tízezer, már majdnem mindegy. Ráadásul a támadók nem „dzsihádista” férfiak voltak, hanem részben gyermekes anyák. Anyák az anyák ellen, értik? Iszapbirkózás a köbön! Ott tartunk most, hogy a Nyugati téri McDonald’s biztonsági őre, aki kitessékelte az étkezdéből a félrevonulva szoptató édesanyát, legfeljebb kedves bunkónak tűnik a kitekert erkölcsű ellenzőkhöz képest. És az agresszoroknak köszönhetően ott tartunk, hogy sok anya, aki eddig nyugodt lélekkel szoptatott tereken, éttermekben vagy másutt, most azon gondolkodik, normális-e, hogy nincs bűntudata. Rosszabb esetben szégyelli magát. Miközben az erkölcsi kérdésekben járatos Ferenc pápa szerint még a templomokban is a gyermekek a legfontosabb emberek, azaz a nyilvános szoptatást nem korlátozni, hanem ellenkezőleg: bátorítani kell.

És akkor – a miheztartás végett – néhány tény:

1. A nők általában nem magamutogató módon szoktak szoptatni, hanem félrehúzódva, lehetetlen méretű leplek mögé-alá bújva. Aki egy ilyen nőt látva agresszív lesz, bizony egyéb aljasságra is képes, azaz szétveri a társadalmat.

2. A szoptatás nemcsak etetés, hanem érzelmi „feltöltés” is. A gyermek nem tamagocsi, akit ha háromóránként megetetnek, jól elvan; ül, fekszik, játszik, kulturáltan szórakozik. A gyermek is ember. Fájdalmai vannak, fáradt, néha vigasztalásra vágyik. A szoptatás a beteg, nyűgös, gyötrődő gyermek számára gyógyszer. Az az anya pedig, aki gátlásait levetkőzve is a gyermeke fizikai-érzelmi táplálására összpontosít, tiszteletet érdemel. És bár sokak szerint borzasztó, hogy egyesek még a két- vagy hároméves „lovakat” is szoptatják, az a helyzet, hogy az érintett gyermekek ezt valószínűleg igénylik, az anya pedig alárendeli a saját érdekeit a gyermeke érdekeinek. Nem beszélve arról, hogy a védőnők – megelőzendő az ételallergiák kialakulását – kifejezetten bátorítják a minél tovább tartó szoptatást. Aki tehát egy szoptató nő láttán feldühödik, bizony egyéb aljasságra is képes, azaz szétveri a társadalmat.

3. Minden a toleranciáról szól körülöttünk. El kell fogadnunk a forrónacis, fejbúbtól lábujjig tetovált hölgyeket és urakat, el kell viselnünk, hogy a „szépség” szavunkat tervezőasztalon megalkotott, műmellű és felfújt szájú lények bitorolják, el kell tűrnünk, hogy a tévében ideálként, istennőként futtatnak rózsaszínű estélyiben fellépő szakállas koncsitákat. Aki „a mai világban” fennakad egy szoptató édesanyán, bizony egyéb aljasságra is képes, azaz szétveri a társadalmat.

4. A szoptatásba sok nő csak kínkeservek árán tanul bele; próbálja elhinni, hogy ahol egy csepp anyatej van, azt biztosan fel is lehet szaporítani. Mindezt azért teszi, mert tudja, hogy az anyatej jobb, mint a tápszer. Tudja, hogy nem az UHT tejre igaz, hogy „élet, erő, egészség”, hanem elsősorban az anyatejre. Senki nem bélyegezhet meg senkit azért, mert anyatej helyett tápszert ad a gyermekének, ez biztos. De az igazság az, hogy ma a tápszerlobbi sokkalta erősebb, mint a szoptatáslobbi. A tápszert ugyanis pénzért adják, az anyatej meg, szerencsés esetben, megfelelő küzdelmek árán, de ingyen van. Ha valami szégyen, az az, hogy a kórházak jelentős része ma korlátlan teret enged a tápszerlobbinak (az újszülött nevét Milupa-fejléces cetlikre írják fel, illetve ingyenes kezdő tápszercsomag is jár a mamának), miközben szoptatási tanácsadót senki nem biztosít alanyi jogon az édesanyáknak. Aki tehát egy szoptató nőben nem hajlandó meglátni a feltétlen odaadást, a küzdelmet, hanem önkéntes közerkölcsrendészt játszik, bizony egyéb aljasságra is képes, azaz szétveri a társadalmat.

Ha most kormány lennék, s pláne családbarát kormány lennék, mi több, konzervatív-családbarát kormány lennék, azonnal az élére állnék a szoptatásmozgalomnak. Igenis ki lehet tiltani a kórházakból a tápszerreklámot, tökélyre lehet fejleszteni az ingyenes szoptatási tanácsadói hálózatot – és rá lehet szorítani a biztonsági őröket, hogy kiutasítás helyett kényelmes hellyel kínálják a szoptató anyákat. Ha a dohányzást száműzték az éttermekből, ha a GMO-mentességet be lehetett emelni az alkotmányba, akkor a szoptatásnak is jár a törvényi védelem. Tegyük ki magunkra nyugodtan, hogy ez egy normális ország!

www.valasz.hu