Beszélgetés Cserháti Ferenc atyával, a külföldi magyarok püspökével

Cserháti Ferenc elsődleges feladata esztergom-budapesti segédpüspökként, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízásából, hogy szervezze, irányítsa, koordinálja a külföldön élő római katolikus magyarok lelkigondozását. „Ez emberfeletti feladat, hiszen szinte az egész világra kiterjed. Paptestvéri szeretettel megpróbálom összefogni, segíteni a külföldi papokat, támogatom szolgálatukat, nem egyszer még a helyi főpásztorok elképzeléseivel szemben is"– vallja a külföldi magyarok püspöke, aki az ismert Igét választotta papi- és püspöki jelmondatává: A szeretet mindent legyőz. 

 

– Néhány héttel ezelőtt Püspök atya a Vatikánban járt, és XVI. Benedek pápa fogadta a világ számos pontján élő, nemrég felszentelt katolikus püspököket. Mit jelent ez a találkozó egy püspök életében?

– A Szentatya szeptember 22-én fogadta az elmúlt 12 hónap során kinevezett püspököket, akik egyhetes kurzusra jöttek Rómába, hogy megismerkedjenek a püspökök feladataival. A kurzus keretében találkoztunk a Szentatyával, aki külön fogadta a 101 püspököt. A katolikus egyház fejével találkoztunk, akitől a kinevezésünket kaptuk. Ez különös élmény volt számunkra. XVI. Benedek pápa az imádság fontosságára, a lelki élet elmélyítésére hívta fel figyelmünket a fogadáson. Sok adminisztrációval, ügyintézéssel is kell foglalkoznunk, de a lelki élet a legfontosabb, s erre nekünk külön figyelmet kell szentelnünk.

– Püspök atya a Partiumban, Túrterebesen, született. Kinevezése alkalmából köszöntötték a szülőföldjéről elszármazott, Münchenben élő honfitársai. Mit jelent Ferenc atyának a szülőföld, az otthon?

– Túrterebesen születtem, a hármas határ árnyékában, az ukrán, magyar, román határ sarkában. Ukrajna hét kilométer, Magyarország tíz a Túr partján. Ugocsa és Szatmár megye határán fekszik. A szülőfalum számomra az igazi gyökereket jelenti: itt szívtam magamba a hitet az anyatejjel, a magyarság- és népem szeretetét, a hagyományok tiszteletét, a vallásosságot. Egyszerű családból származom, édesapám hentes, mészáros volt. Budapesten tanult. Éppen „felszabadult", mester diplomát szerzett, amikor bejött a kommunizmus. Így nem sikerült megvalósítania nagy álmait. Édesanyám a gyermekneveléssel foglalkozott. Öt gyermeket szült, négyen élünk, két fiú és két leány. Elsőszülöttként a legidősebb vagyok. Elemi iskoláimat Túrterebesen végeztem, természetesen magyar nyelven. Később Szatmáron jártam a Kölcsey Ferenc középiskolába, onnan Gyulafehérvárra kerültem a kántoriskolába. A teológiát is ott végeztem. 1971-ben Márton Áron püspök szentelt pappá a szatmári egyházmegye szolgálatára.

– Hogyan emlékezik vissza Márton Áron erdélyi püspökre?

–  Ceremonáriusa – szertartásmestere – voltam. Ez azt jelentette, hogy szerveztem a főpapi szentmiséket a gyulafehérvári székesegyházban. Mindig felnéztünk rá. 1967-ig szobafogságban volt. Jól emlékszem, amikor az Erdélyi Magyar Egyházirodalmi Iskola keretében gyűlést tartottunk, és szabadulása után első útja hozzánk, a szemináriumba vezetett. Mintegy negyed órás tapssal köszöntöttük. Ma is borsódzik a hátam, ha a felemelő pillanatokra gondolok. De tanulhattam is nála. Átjártunk hozzá a Püspöki Palotába, ahol szociológiát és hodegetikát tanított. Sokmindenre felhívta a figyelmünket. Különösen emlékszem, amikor a hitoktatás fontosságáról beszélt. Ezért még meghalni is érdemes – mondta.

Erdélyben számunkra Márton Áron annyit jelentett, mint talán Magyarországon Mindszenty József bíboros, hercegprímás, jól lehet a kommunista időkben nem sokat hallhattak róla. Számunkra Márton Áron volt a tekintély. Talán Illyés Gyula vagy Kós Károly nevezte őt „emberkatedrálisnak", akire mindig felnéztünk, és aki mindenkinek irányt mutatott. Emberségéről órákat lehetne mesélni. Kedves élményem, amikor könyvet kértünk tőle. Különböző diplomáciai utakon majdnem minden nyugati kiadványhoz hozzájutott. Ő ezeket az új, idegen nyelvű könyveket szívesen kölcsönözte nekünk. Egyszerű fekete reverendában járt, a könyvszekrénye előtt letérdepelt és úgy kereste a kért könyvet számunkra. Ilyenkor nagyon közvetlen volt, bár előttünk óriási tekintéllyel rendelkezett. Kegyelmes úrnak szólítottuk. Nagyon szeretett bennünket. Mindent megtett annak érdekében, hogy teológiára járhassunk és felszentelhessenek minket. Ez abban az időben egyáltalán nem volt magától értetődő.

– Mert a Ceausescu diktatúra már megkezdődött?

– Amikor én tanultam, még nagyon az elején járt. Ceausescu-nak akkor még sikerült átejtenie a nyugati világot, ahol reformerként adta el magát. A nagy, kemény diktatúra idején már külföldön éltem. 1979-ben távoztam az országból és így inkább már csak hírből ismertem a förtelmes diktatúrát.

– Püspök úr hogyan került Innsbruckba?

– Nem feltétlenül a diktatúra késztetett arra, hogy Nyugatra távozzak. Ebben sokminden közrejátszott, de vonzott a  tudásszomj is. Sok próbálkozás után, végül sikerült útlevelet szereznem, s amikor Németországba kerültem, sváb származásomra való tekintettel, hamarosan megkaptam a német állampolgárságot. Egy hónap után már az egyetemen tanulhattam Frankfurtban. Onnan kerültem Innsbruckba, ahol először a magiszteri diplomát, majd doktori fokozatot szereztem teológiából. 1982-ben védtem meg doktori tézisemet.

– Azóta Münchenben él. Egyre bővül feladatköre. Előbb a Magyar Katolikus Misszió vezetője, aztán Miklósházy Attila püspök európai delegátusa, később németországi főlelkész és az Életünk szerkesztője, illetve tavaly óta esztergom-budapesti segédpüspökként, az MKPK elnöke, Erdő Péter bíboros atya megbízásából a külföldi magyarok főpásztora. Rendkívüli feladatot bíztak önre…

– A lelkipásztori szolgálattól Nyugaton sem szakadtam el, sem Frankfurtban, sem Innsbruckban. A híveim között mindig jól éreztem magam, ezért amikor két éves müncheni német kápláni szolgálat után a müncheni püspökségen megkérdezték, elvállalnám-e a magyarok lelkipásztori szolgálatát, örömmel mondtam igent, hiszen magyar kultúrában nőttem fel, és már az anyatejjel magamba szívtam népem szeretetét. 18 éven át szolgáltam a müncheni Magyar Katolikus Misszó otthonában, ebben a házban, ahol most beszélgetünk. Igyekeztem felújítani ezt az épületet, munkatársakat toboroztam, csoportokat alapítottam... – amint a fogadáson is hallhatta.

– Münchenben nagyon élő és eleven közösséggel találkoztam. Imént köszöntötték önt a tánccsoport tagjai, a cserkészek és fiatalok, valamint az idősebbek egyaránt. Pezseg az élet...

– Örvendek neki, csak maradjon meg továbbra is ez a szép közösség.

– Mikor alakult a Magyar Katolikus Misszió Münchenben?

– 1978. december 1-én jelenlegi Szentatyánk, XVI. Benedek pápa, akkor München főpásztora, vagyis Joseph Ratzinger bíboros, érsek jogi alapokra helyezte a müncheni magyar missziót, de magyar lelkészi szolgálat már 1945 óta létezik itt. Az első magyar lelkész dr. Rozsály Ferenc piarista atya volt, aki teljes odaadással szolgált. A magyarok akkor még lágerekben éltek, a Funk-kaszárnyában, és egy német iskola helységeiben, ahol mintegy 1000-1500-an éltek együtt. Kezdetben a szétszakadt családok egyesítése volt a fő feladat. Az ötvenes években sokan kivándoroltak a tengeren túlra. 1950 táján nagy átalakuláson ment át a müncheni magyar egyházi közösség. 1947-ben megalakult a Patrona Hungariae Egyházközség, 1952-ben került ide dr. Eperjes Ernő plébános, aki mintegy 30 éven át szolgált odaadó szeretettel.

– Szent István király halálának 950. évfordulója alkalmából Feri atya a következőket mondta a Magyar Misszió fennállásának 10. évfordulóján: „Napjaink eszmei zűrzavarában, és az elvilágiasodásnak ebben a korszakában különösen is szükségünk van olyan erős, szilárd meggyőződésű, buzgó, apostoli lelkületű, világító keresztény jellemekre és elragadó egyéniségekre, akik újra magasba emelik Krisztus Evangéliumát, és megmutatják az üdvösség útját. Szent István királyunk ilyen üstökösként ragyog a magyarság történelmének csillagos egén." Hogyan látja, ma élnek-e közöttünk tündökletes személyiségek?

– Korunk egyik nagy problémája, hogy nincsenek kiemelkedő személyiségek, illetve ha élnek is közöttünk, akkor csak nehezen figyelünk fel ezekre a „csillagokra". Azt hiszem, Teréz anya ilyen csillag volt. Ha nem is a magyarság egén, de a világ horizontján. II. János Pál pápát mindenképp ide sorolom.  Sokan felfigyeltek rá, de rohanó világunkban csak kevesen szakítanak időt arra, hogy elgondolkozzanak üzenetén. Pedig erre nagy szükségünk lenne. Sokan ajánlják, hogy legalább öt percre csendesedjünk el naponta. A magyar égen Mindszenty József hercegprímás ugyancsak csillagként ragyog. Haza- és egyházszeretete, Istenhez, népéhez való hűsége példaként szolgálhat minden magyar ember számára. Élete végén Nyugatra kényszerítették. Példaként áll előttem odaadásával, buzgóságával, egyháza, népe iránti szeretetével és hűségével. 80 évesen is fáradhatatlanul járta a világot, és Szent István örökségének szellemében megpróbálta megerősíteni hitében és magyarságában mindazokat, akik hazájuktól elszakadtak és száműzetésben éltek. Erdélyből említhetném Márton Áron püspököt. Mindenki odafigyelt szavaira. Még ellenségei is tisztelték.

– Ha jól tudom, az európai magyar lelkészek Papi Szenátusa tiltakozott, amikor VI. Pál pápa üresnek nyilvánította Mindszenty bíboros esztergomi székét!

– Ez a Papi Szenátus összefogta a Nyugaton élő európai magyar papságot és így egységesen tudott fellépni. Egyik elődöm, Ádám György főlelkész és Szőke János atya vezetésével valamennyien egységesen kiálltak Mindszenty József bíboros mellett. A nyugati magyar papság mindig megmaradt Róma-hűnek, ugyanakkor Mindszenty bíboros mellett is kitartott. Én azt vallom: ahol „Péter", ott az Egyház, és nekünk Pétert kell követnünk. Ha a Szentatya útmutatásait követjük, nem járunk tévúton.

– Püspök atya mit tart a legveszélyesebbnek a mai világban?

– Kérdésére nagyon nehéz röviden válaszolni. Mindenképp veszélyesnek tartom a túlzott szekuláris gondolkodást. Két lábon járunk a földön, de tekintetünket az égre kell emeljük! A mai ember keveset néz az égre és így nincs orientációja.  Az égen ragyognak a csillagok, az Irányjelzők, mindenek előtt Krisztus, a legyőzhetetlen nap.

Az Európai Unió Alkotmányát a keresztény értékrend mellőzésével akarják megfogalmazni, figyelmen kívül hagyva az európai kultúra tápláló gyökereit. Elsősorban Isten nevére gondolok. Az Unió Alkotmánya garantálja ugyan a vallásszabadságot, de hiányzik belőle a transzcendens távlat, hiszen ahogy korunk legnagyobb teológusa, Karl Rahner fogalmazott: „Az ember magában hordja a természetfölötti egzisztenciáját" és ezért ez a dimenzió nem hagyható figyelmen kívül. Azt hirdetjük, hogy az ember transzcendens lény. Tehát van jövőnk, amely túlmutat a gazdagság, a pénz, a mammon igézetén, az egész ember kiteljesedését akarja. A vallás azt szolgálja, hogy az ember önmagára találjon, kibontakozhasson. A Mennyország ezért alig lehet más, mint a jó, a szép és az igaz kiteljesülése, és ezt már a földön elkezdjük. Ezért mondjuk: Isten országa köztetek, bennetek van.

– Püspök atya hogyan kezdte meg püspöki szolgálatát?

– Hosszú időn keresztül plébánosként szolgáltam, s ezt szeretem. Püspökként  megpróbálom első helyre tenni az imát. Nagyon átérzem gyöngeségeimet, önerőből képtelen vagyok ellátni feladatomat, melyet rám bíztak. Ezért nagy szükségem van az éltető forrásra, a mindennapi lelki táplálékra. Nagyon fontos számomra a breviárium és a szentmise. Ezek után jöhet minden más, pl. a levelek megválaszolása, az utazás, a beszédek előkészítése, ez az interjú stb. Ezért kérem híveimet is, hogy buzgó imáikkal segítsék nem mindennapi szolgálatomat.

– Gondolom, sokat utazik...

– Elsődleges feladatom, hogy esztergom-budapesti segédpüspökként, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízásából, szervezzem, irányítsam, koordináljam a külföldön élő római katolikus magyarok lelkigondozását. Ez emberfeletti feladat, hiszen szinte az egész világra kiterjed. Paptestvéri szeretettel megpróbálom összefogni, segíteni a külföldi papokat, támogatom szolgálatukat, nem egyszer még a helyi főpásztorok elképzeléseivel szemben is, ha szükséges.  Hiszen az idegennyelvű hívek lelkipásztori ellátása elsősorban a helyi püspök feladata. A Magyar Katolikus Püspöki Kar megbízott püspökeként elsődleges feladatomnak tartom, hogy segítsem a helyi magyar lelkipásztorokat hivatásuk elvégzésében, még ha joghatósággal nem is rendelkezem. A személyes találkozásokat semmi sem pótolhatja. Így valóban sokat kell utaznom. Európát már több mint tíz éve járom Miklósházy püspök atya megbízásából. Most Amerikába és Ausztráliába látogatok, hogy ott is megerősítsem magyar testvéreimet hitükben és Szent István örökségének szellemében.

– Pappá- , illetve püspökké szentelése előtt milyen Igét választott?

– A pap- és püspökszentelés előtt valóban mottót választunk. Én megtartottam a pappá szentelésem előtt választott jelmondatomat: A szeretet mindent legyőz. Ma is vallom és hirdetem: Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja felebarátaiért. A kereszt a szeretet győzelmére emlékeztet bennünket. Hiszek abban, hogy a szeretet előbb-utóbb győzedelmeskedik. Isten a szeretet számomra, amint ezt Szentatyánk enciklikája is gyönyörűen kifejti. Ez is  megerősített abban, hogy megtartsam jelmondatomat.

– Püspök atya nyakában egy szép arany keresztet látok...

– A Szentatyától kaptam, amit rögtön a nyakamba is akasztottam.

– Püspök atya számára mit jelent a Szülőföld? Készül-e hazafelé mostanában?

– Szolgálatom a migráns magyarokra vonatkozik. A migráns kifejezés gyűjtő fogalom, ebbe beletartoznak a vendégmunkások, a külföldön tanuló egyetemisták, turisták, munkavállalók, menekültek, száműzöttek, repülősök, hajósok, mindazok, akik migrálnak, tehát vándorolnak. A Kárpát-medencei magyarság nem vándorol, hanem feje fölött vándoroltak a határok. Nyugaton természetesen szívesen állok minden magyar szolgálatára. Itt nem teszünk különbséget magyar és magyar között, érkezzen valaki Beregszászról, Kolozsvárról, a Felvidékről vagy épp a Vajdaságból. Számunka egy magyar van, függetlenül attól, hogy a történelmi Magyarország mely pontjáról érkezett.

– Készül haza Túrterebesre?

– Néhány hónapja jártam otthon. Akkor szülőfalum apraja-nagyja összegyűlt, a paptestvérekkel együtt, Schönberger Jenő szatmári püspök atya is eljött szülőfalujába, hiszen Ö is túrterebesi. Egyébként az elmúlt 17 év során szülőfalumból a Szentatya immár a harmadik püspököt hívta kinevezésemmel. Valamennyien együtt miséztünk a Főpásztorral, a paptestvérekkel, a fiatalok szépen köszöntöttek, énekeltek. Úgy érzem, szülőfalum népe büszke rám, és remélem, ezután sem csalatkozik bennem, becsülettel megállom helyem a magyarság szolgálatában. Ezért is kértem, hogy továbbra is imádkozzanak értem, mint ahogyan magam imáimba foglalom szülőfalum népét.  

(A beszélgetés 2007. október 8-án, a müncheni ünnepi szentmise után készült.)

Frigyesy Ágnes