XVI. Benedek a szeptember 10-i általános kihallgatáson Szent Pálról szóló katekézisében azt fejtette ki, mit is jelent apostolnak lenni. 

 

 

 

Szent Pál a nap huszonnégy órájában szolgálta az evangéliumot. Bátran, önmegtagadással tűrte az ütlegeléseket, elszenvedte a börtönt, a hajótörést, a kimerítő utazásokat, Jézus nevében és Jézus iránti szeretetből.

Pál jól tudta, hogy az „apostol" szó görögül annyit jelent, mint „küldött": valakinek a követe, akinek érdekében fenntartás nélkül feláldozzunk magunkat. Ez a „valaki" maga Krisztus volt. Pál tudta, hogy az ő hívására vált apostollá, nem pedig emberi akaratából. Ezt leveleiben is többször kifejtette. Nem önmagunk révén leszünk apostolokká, hanem az Úr tesz bennünket azzá – mondta katekézisében a pápa. Az apostolnak ezért arra van szüksége, hogy szüntelenül kapcsolatban álljon az Úrral.

Pál nem véletlenül nevezi magát „meghívott apostolnak", aki „nem embertől, vagy ember által, hanem Jézus és az Atya akaratából lett apostol". Pált tehát Isten kegyelme választotta ki. Szent Pál egyrészt elismeri a Jézus által földi élete során kiválasztott apostolok elsőbbségét, másrészt részletesen kifejti, hogy számára az apostolkodás nem korlátozódik a tizenkettő csoportjára. Megkülönbözteti saját esetét azokétól, akik előtte már apostolok voltak, és számukra sajátos helyet ismer el az egyház életében. Másrészt saját magát a szó legszorosabb értelmében apostolnak tartja, hiszen a kereszténység kezdetén senki más nem tett meg olyan hosszú utakat földön és vízen, mint ő, azért, hogy hirdesse az evangéliumot.

XVI. Benedek pápa tehát a páli tapasztalatban az isteni kezdeményezést és a küldetést jelölte meg, az apostol jellemzőiként. Ehhez társul a harmadik vonás, amely az evangélium hirdetéséhez kapcsolódik: ez pedig a hithirdetést követő egyházalapítás. Apostolnak lenni nem tiszteletbeli cím, hanem olyan feladat, amely konkrétan, olykor drámaian elkötelezi az érintett személy teljes létét – fejtette ki a Szentatya.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír