„Krisztus szerelmesei az emberek szolgálatában" – a pápa így határozta meg a püspökök feladatát, akiknek személyes életszentségükkel kell tanúságot tenniük hitükről
A püspök mindenek előtt legyen Krisztus szerelmese, az evangéliumi tökéletesség példaképe, aki elmerül Isten szavának hallgatásában, hogy azt mindig hirdesse, akár alkalmas, akár alkalmatlan – mondta XVI. Benedek az újonnan kinevezett püspököknek. A főpásztorok a Püspöki Kongregáció és a Keleti Egyházak Kongregációja által rendezett tanulmányi napokon vesznek részt Rómában.
A Szentatya beszédében két eseményhez kapcsolta a püspöki feladat meghatározását: egyrészt utalt a jubileumi Pál-évre, valamint a közelgő, Isten szaváról megrendezésre kerülő szinódusra. Szent Pál legyen a főpásztorok példaképe, elsősorban Jézus Krisztus iránti nagy szeretete miatt.
Miután találkozott isteni Mesterével a damaszkuszi úton, Szent Pál élete Krisztushoz való szüntelen belső és apostoli hasonulássá vált üldöztetések és szenvedés közepette. Szent Pál saját magát olyan embernek vallotta, akit „magához ragadott Krisztus". Olyannyira, hogy így szólt: „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem" (Gal 2,20).
A Krisztus iránti szeretet egyben az Isten szava iránti szeretetet is jelenti. Ennek vitathatatlanul központi szerepet kell betöltenie a püspök életében és küldetésében.
II. János Pál pápa „Pastores gregis" k. apostoli buzdítása emlékeztet rá, hogy a püspöknek, mielőtt átadná Isten szavát a híveknek, saját magának kell azt meghallgatnia. A Szentatya arra buzdította a főpásztorokat, hogy Isten szavának erejében nézzenek szembe korunk nagy kihívásával, a szekularizmussal.
„Hirdesd az igét! Állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan!" – idézte ismét Szent Pál szavait a pápa. A püspök legyen Isten embere, mert csak akkor szolgálhatja az embereket, ha előzőleg ő maga Isten szolgájává válik. Elsődleges spirituális elkötelezettsége legyen, hogy előrehaladjon az evangéliumi tökéletességben, és ezáltal megszerezze azt a nélkülözhetetlen erkölcsi tekintélyt és óvatos bölcsességet, amely hivatásához szükséges. XVI. Benedek még arra buzdította a főpásztorokat, hogy fordítsanak nagy gondot papjaikra. Mozdítsák elő a papi testvériséget, amely hozzájárul az elszigeteltség, a magány leküzdéséhez. Fontos, hogy minden pap érezze püspöke atyai közelségét és barátságát.
A főpásztorok legyenek továbbá a fiatalok vezetői, akiket gyakran magukhoz vonz az evangéliumi jó hír. Mutassák fel számukra a papi és szerzetesi élet szépségét, amely a Krisztusnak való maradéktalan önátadásban valósul meg. Mozgósítsák a családokat, plébániákat, oktatási intézményeket: segítsék a fiatal nemzedékeket, hogy felfedezzék Isten, életükre vonatkozó tervét – mondta még az újonnan kinevezett püspökökhöz intézett beszédében XVI. Benedek pápa.
