Kevéssé ismert részleteket közölt XVI. Benedek pápa gyermekkoráról bátyja, Georg Ratzinger egy olasz lapnak adott interjújában.

 

 

Georg Ratzinger így fogalmazott: „Öcsém eleven gyerek volt, de nem vásott. Úgy emlékszem rá, hogy mindig vidám volt. Kiskorától nagyon szerette az állatokat, a virágokat, a természetet. Karácsonyra is mindig valami kisállatot kapott. Nagyon jellemző volt rá a természet és az élőlények iránti szeretet."

„Családunk nagyon összetartott. Édesapánk régi, alsó-bajorországi paraszti családból származó rendőrtiszt volt. Édesanyánk iparoscsaládban született, és mielőtt férjhez ment volna, szakácsnőként dolgozott. Gyerekkorunkban, ha csak lehetett, mindennap mentünk misére."

Ratzinger elmondta, hogy a nácizmust apjuk „katasztrófának, és nemcsak az egyház, hanem minden vallás, sőt az emberi élet nagy ellenségének" tartotta. „Minden diáknak kötelező volt belépni a náci ifjúsági szervezetbe; ha valaki nem lépett be, az igen súlyos következményekkel járt. Joseph nem járt el a gyűlésekre, ami anyagi hátrányt jelentett a család számára, mivel így nem kaphattunk tandíjkedvezményt."

Mindkét fiú ministrált, és mindketten hamar megérezték a papi hivatást, „először én, aztán ő". „Joseph Tittmonigban bérmálkozott, a nagy müncheni érsek, Michael Faulhaber bíboros bérmálta. Nagyon tetszett neki, azt mondta, ő is szeretne bíboros lenni. De pár nappal később megláttunk egy festőt, aki éppen egy ház falát festette, akkor meg azt mondta, ha felnőtt lesz, festő szeretne lenni."

Mindkettejüket 1951-ben szentelték pappá. „Mindkettőnk számára a szentmise, az Istennel való személyes találkozás a legfontosabb. El sem tudnánk képzelni a napot szentmise, liturgia nélkül. Üres lenne, hiányozna a lényeg” – fogalmazott Georg Ratzinger.

„Amikor öcsémet pápává választották, csalódott voltam, mert ez azt jelentette, hogy teljesen át kell alakítanunk a kapcsolatunkat", hiszen ezután ritkábbak lesznek a találkozások. „Mindenesetre a bíborosi testület emberi döntése alapján ez Isten akarata, amit el kell fogadnunk. Nagy újdonság volt, hogy német bíboros lett a pápa, hiszen ez évszázadok óta nem fordult elő. Fel sem merült bennünk, hogy ekkora megtiszteltetés érhet." Az újonnan megválasztott pápának elsőként Georg atya házvezetőnője gratulált. Ő fogadta a pápa hívását; ő hallotta meg, hogy szól a telefon, mivel „egyfolytában zúgtak a harangok, és semmit nem lehetett hallani".

Az interjúban Ratzinger megemlíti: „Pár éve Joseph egyszer azt mondta, milyen jó név lenne a következő pápa számára a Benedek. Nem emlékszik, hogy ezt mondta, de én határozottan emlékszem rá." Öccsét „tapintatos emberként" jellemzi, aki „mindig rendkívül tiszteletben tartotta mások véleményét. A média sokszor torz képet mutat az emberekről."

A pápa testvérének lenni különleges, megváltozott helyzet. „A városban sokan rám köszönnek, és azt mondják: 'A pápa testvére!' – Sose gondoltam volna, hogy egyszer az leszek" – idézi Georg Ratzingert a CNA.

Magyar Kurír