„Nagyobb a köz érdeke, mint az egyéné” Tempfli József püspök hazaszeretetről, egyéni és közösségi érdekről

 

 

 

 

 

 

Nagyvárad nyugalmazott püspöke június 27-én a Magyar Szabadság Napja Díjat veheti át. Tempfli József június első hetében Kiskunhalas vendége volt.

Az istenhitből és a Szentírásból is következik, hogy szeretnünk kell egymást és felebarátainkat, és elkötelezettnek kell lennünk nemzeti közösségünk érdekei iránt – hangsúlyozza Tempfli József ny. püspök, aki Kiskunhalason egyházi rendezvényeken, szentmiséken vett részt, előadást tartott a Szilády Áron Református Gimnáziumban, majd mécsest gyújtott az Országzászló Emlékműnél.

Kohout Zoltán, a Halasi Tükör munkatársának Tempfli Józseffel folytatott beszélgetését Kuris István László továbbította szerkesztőségünknek. Az alábbiakban az interjúból olvashatnak rövid részletet:

Az istenhitből  és a Szentírásból is következik, hogy szeretnünk kell egymást és felebarátainkat, és elkötelezettnek kell lennünk nemzeti közösségünk érdekei iránt – hangsúlyozza Tempfli József Nagyvárad nyugalmazott püspöke, aki a múlt héten Kiskunhalason nemcsak egyházi rendezvényeken és szentmiséken vett részt, de előadást is tartott a Szilády Áron Református Gimnáziumban, majd mécsest gyújtott az Országzászló Emlékműnél.

- Püspök urat e programtól függetlenül is sok helyütt emlegetik úgy, mint a nemzeti és keresztényi lét  értékeinek hírvivőjét, misszionáriusát. Miért és hogyan választotta ezt az elhívatást, a püspöki feladatok mellett?

- Amikor Kiskunhalasra indultam, éppen akkor kaptam levelet a gödöllői polgármestertől. Kíváncsi voltam, mit írt, mert nagyon jól ismerjük egymást, legalább 15 éve, hiszen több városi ünnepükre is meghívást kaptam. Arról tájékoztatott levelében, hogy meghív június utolsó szombatjára, ugyanis nekem ítélték a Magyar Szabadság Napja Díjat – nagyon hálás vagyok érte és nagyon köszönöm. (A kitüntetést korábban többek között Csoóri Sándor, Nemeskürty István, Antall Józsefné, Makovecz Imre vehette át – a szerk.)

Községünket és Nagykároly környékén több községet a Károlyi grófok, Németországból telepítették be, tudták, hogy szorgalmas és mélyen vallásos emberek. Nem is csalódtak bennük, hiszen rengeteg földjük volt és úgy tűnik nem voltak megelégedve az előtte ott élőkkel. 1725 és 1760 között 2 turnusban telepítettek be németeket. A mi egyházközségünk színtiszta katolikus és tiszta német származású, de hogy így fogalmazzak: elmagyarosodott. Az iskolája is magyar volt. Magam is már úgy indultam, hogy magyar az alapképzésem. Például a magyar térképnek háttal kellett állnunk, és úgy kellett mutatnunk, hol vannak nagyobb folyóink és nagyobb ipartelepeink. Így növekedtünk. Lelkiismereti színvonalat jelképezve attól az időtől kezdve a mai napig az 1500 lelkes egyházközség 27 papot és 45 apácát adott az egyháznak. Ma is élünk még papok, a nővérek javarésze már elöregedett, de fiatalabb papok még most is vannak, és plébánosként is működnek.

- Hogyan kapcsolódik össze nemzettudat és keresztényi istenkeresés? Nem mond-e ellent egymásnak a kettő  - miután az Evangélium és egyes evangélisták is utalnak rá, sőt: sürgetik a személyekhez, közösségekhez kötődő  rokonszenvek meghaladását az egyetemes szeretet eszményében?

- A kettő  a lelkiismeretben szorosan összetartozik, mindezt egyetlen mondattal igazolhatom. A Szentírásban azt is olvashatjuk: az Isten előbb szeretett Téged, éppen ezért Te is szeresd felebarátaidat. Nem azt mondja, hogy amiért Isten előbb szeretett, szeresd Te is viszont, hiszen nekünk van szükségünk Istenre. De bizonyítanunk kell, hogy mivel előbb szeretett minket, ezért szeressük felebarátainkat. Ha ez így igaz, akkor a felebarátokba beletartozik a társadalom, hiszen mi, emberek vagyunk annak összetevői. Akkor ehhez szorosan hozzátartozik a nemzetszeretet és mindazok szeretete, akik köztünk vannak - én ezzel bizonyítom.

- Trianon és más, akár jelenbéli nemzeti próbatételeink kapcsán sokszor mintha hajlamosak volnánk megfeledkezni saját felelősségünkről: a széthúzásról, a rossz döntéseinkről. Milyen tanulság vonható  meg általánosan a magyarság számára?

- Nézze, legelőször is leszögezzük: a nemzetségemnek szóló érdeket is - beletartozik ebbe a magyarság is, a jövőnk, fennmaradásunk érdekeit - nem szabad feláldozni az anyagias természetű érdekekért, földi érdekekért, úgymint a pénz, politika, és a többi, vagy legyen az párt vagy egyéni ambíció érdeke. Nagyobb kell legyen a nemzeti, a vallási és a köz érdeke, mint az egyéni érdek. Magasan felette kell lennie. Ezt meg kell tanulnunk, meg kell értenünk és így kellene élnünk.

- Hisz-e abban, hogy a mai modern, sok tekintetben nem éppen krisztusi szellemiségű  kultúrában is közvetíteni tudja sajátos értékeit a kereszténység? Képes-e a sok tekintetben megújulásra képtelen, megcsontosodott egyház megragadhatóvá  tenni ezeket az értékeket, eljuttatni az üzenetet?

- Nem lehet ezt mondani, így kijelenteni az egyházra! Valamikor például az egyháznak volt egy törvénye, például kézzel fogható: aki áldozni akar, annak éjféltől nem szabad enni és inni, csak vizet ihatott esetleg. Azóta az egyház többször változtatott: először három órára csökkentették, aztán egy órára. Ez haladt a világgal. Most kevés a pap, és egy nap három-négy helyen kell is misézni. Hogy ne kelljen neki éhezni, hogy közbe ehessen, ihasson, hogy közbe ne essen össze az oltárnál, ehet a miséző pap is az egy órás böjt betartásával. Másik gyakorlati dolog, hogy eddig pénteken böjti nap volt, hústilalommal. Ma ez már csak a nagyböjti péntekekre vonatkozik. Ma már egy jótéteménnyel úgymond ezt megoldhatjuk, ez mind a korral haladás jele.

Az Isten keresése, Isten megtalálása több szempontból nehéz kérdés. Hogy kit milyen úton lehet odavezetni, az ott kezdődik, hogy milyen volt a gyermekkorától való nevelése. Nehéz abból kilendíteni. Főként ettől függ. Más az is, ha valaki azt egyszer elsajátította, csak valamiért megfeledkezett róla, őt könnyebb visszavezetni. Ez egyénileg változik. Ezt nem lehet kaptafáról lehúzva megmondani, hogy kit hogy lehet Istenhez vezetni, és ki milyen üzenetet tud befogadni.

- Milyen tapasztalatokra tett szert kiskunhalasi látogatása során?

- Kiskunhalason a paptársakkal és hívekkel találkoztam, örülök neki, hogy járnak a szentmisékre a hívek. A református gimnázium dísztermében is örömmel töltött el, hogy sokan voltak, lelkészek, intézmény- és városvezetők is egyaránt. Ismerem ezt a vidéket, máskor is jártam már erre. Szépen rendben tartják a plébániát, templomot és a város is tetszik. A világ nagy gondot hozott, vannak bajok sokfelé, de úgy tűnik, itt igyekeznek ezen felülemelkedni és erőt meríteni hitükből.

Kohout Zoltán/Halasi Tükör - Kuris István László

Kép: Kuris István László