Az elmúlt évben előbbre haladt az ökumenikus párbeszéd– a pápa szavai a szerdai általános kihallgatás során
A Szentatya szerdán délelőtt a VI. Pál teremben megtartott általános kihallgatás alkalmával a január 19-e és 25-e között zajló ökumenikus imahétnek szentelte katekézisét.
„A keresztények egységéért végzett imahét középpontjában vagyunk – kezdte beszédét a pápa. Ez a kezdeményezés, amely immár több, mint egy évszázados múltra tekint vissza minden évben egy közös témára irányítja a figyelmet, vagyis a keresztények látható egységére, amely kötelesség mindazok számára, akik hisznek Jézus Krisztusban. Ez az időszak elsősorban az imára szólít fel bennünket, Jézus követésére, Aki azt kéri az Atyától tanítványai számára, hogy legyenek egyek, hogy a világ hinni tudjon. Az ökumenikus útkeresés elsősorban a Krisztusban hivők egységére irányul és a folytonos imán keresztül valósul meg, mert az egység mindenekelőtt Isten ajándéka.”
Amint a II. vatikáni zsinat is leszögezi, a keresztények kiengesztelődése Krisztus egyetlen egyházában, meghalad minden emberi erőfeszítést. Ezért tehát a testvéri kapcsolatok és a párbeszéd keresésén túl, szükségünk van a bizalommal teli imádságra, hogy megoldódjanak azok a nehézségek, amelyek még elválasztják az egyházakat és egyházi közösségeket.
Ebben az évben az imahét témája Lukács evangéliumából Jézus azon utolsó szavai, amelyeket a Feltámadt Krisztus intéz tanítványaihoz: „Ti vagytok erre a tanúk”. A témát a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa az Egyházak Ökumenikus Tanácsával és egy skót ökumenikus csoporttal egységben javasolta. Pontosan 100 évvel ezelőtt, 1910. június 13-án és 14-én ugyanis Edinburgh-ben tartottak egy nagy értekezletet, ahol arról tanácskoztak, hogy szavahihetően hirdethetik-e az evangéliumi üzenetet a megosztott keresztények.
Az egység és a hithirdetés kapcsolata attól kezdve az egész ökumenikus tevékenység lényeges kérdésévé és a modern ökumenizmus elengedhetetlen feltételévé vált. A II. vatikáni zsinat nagy lendülettel ismét előtérbe állította ezt a szempontot és határozottan leszögezte, hogy a „keresztények megosztottsága ellentmond Krisztus akaratának, botránkoztatja a világot és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden ember számára.”
Az imahét ünneplése alkalmat ad arra, hogy elgondolkodjunk az ökumenizmus fontos szempontjairól, mindenekelőtt arról a nagy fejlődésről, amely az egyházak és egyházi közösségek kapcsolatában megvalósult az utóbbi egy évszázadban. Az ökumenikus mozgalom fontos elemmé vált az egyház életében, mert túl azon, hogy elősegítette az egyházak közötti testvéri kapcsolatokat, nagy ösztönzést adott a teológiai kutatásnak is. Kihat továbbá az egyházak konkrét életére, a lelkipásztori tevékenységre, a szentségi életre, ami pl. többek között a keresztség kölcsönös elismeréséhez vezetett.
A II. vatikáni zsinat után testvéri kapcsolatok alakultak ki a keleti egyházakkal és a nyugati egyházi közösségekkel, amelyek többnyire elindították a kétoldalú teológiai párbeszédet. A Szentatya itt említést tett azokról a fontos találkozókról, amelyek 2009-ben történtek, és amelyek során megvizsgálták az elmúlt negyven évben elért eredményeket, elsősorban az Anglikán Közösséggel, a Lutheránus Világszövetséggel, a Református Világszövetséggel és a Metodista Világtanáccsal. A pápa kiemelte a megigazulás tanáról szóló közös nyilatkozat 10. évfordulójának megünneplését és Rowan Williams canterburyi érsek római látogatását, amely során megbeszélést tartottak az anglikán közösség sajátságos helyzetéről is. A két egyház közös elkötelezettsége, hogy a kapcsolatok és a párbeszéd tovább haladjon, pozitív jele annak, hogy továbbra is fontosnak tartják az egység keresését.
A Szentatya szerdai katekézisét ezekkel a szavakkal zárta: „Kérem mindenki imáit azért, hogy korunk keresztényei új közös tanúbizonyságot tudjanak tenni a világ előtt Krisztus iránti hűségükről. Kérjük az Úr Jézust, hogy hallgassa meg könyörgésünket e hét folyamán, amikor különös intenzitással a keresztények egységéért imádkozunk”.
Az általános kihallgatás előtt a Szentatya megáldotta Jézus Szívéről nevezett Szent Rafaella Mária nővér szobrát, amelyet most helyeztek el a Szent Péter bazilika külső falának egy fülkéjében. A 19. századi spanyol szerzetesnő a Jézus Szent Szíve nővérek alapítónője. Az alkalomból a kongregáció olasz szerzetesnői részt vettek az általános kihallgatáson. A pápa kedves szavakkal köszöntötte és arra kérte őket, hogy szent alapítójuk példája nyomán legyenek Isten irgalmas szeretetének tanúi a világban.
Vatikáni Rádió
