Brazíliában a társadalom különböző rétegei között fennálló óriási különbségek komoly feszültségekhez, az agresszió terjedéséhez vezetnek. A L'Osservatore Romano, a Vatikán napilapja a jelen helyzetről kérdezte Xavier Gilles de Maupeou d'Ableigest, az Északkelet-Brazíliai Püspöki Konferencia elnökét, aki az elmúlt napokban Rómában járt, a brazil püspökök ad limina látogatása kapcsán.

Brazília északi részén nagy kihívásokkal áll szemben az egyház. Spekuláció, visszaélések, sikkasztás, erőszak jellemzi a vidéket, sokan meg akarják szerezni az indiánok földjét, erőforrásait. Az országnak ezen a részén a legnagyobb a különbség a gazdag emberek kisszámú csoportja és a többséget alkotó, létfenntartásért küszködő szegény réteg között. Ezt az ellentétet még szembetűnőbbé teszi a turistáknak szánt csillogás. Ilyen körülmények között könnyen eluralkodik az erőszak. Határozott intézkedésekre, konkrét tettekre van szükség, támogatni kell a szegényeket, a gyengéket, és véget kell venni e pusztító folyamatnak. Komoly feladat vár itt a nép pásztoraira. Xavier Gilles de Maupeou d'Ableiges püspök így nyilatkozott a helyzetről: „Minél inkább hűséges az egyház az evangéliumhoz, annál hitelesebben és hatékonyabban szállhat szembe a hatalmasságokkal és hirdetheti Krisztust”.

– Úgy tűnik, az ország bizonyos területein eluralkodott az erőszak. Hogyan lehet gátat szabni ennek a folyamatnak?

– A valóság bonyolult, és a kialakult helyzet egy olyan társadalmi berendezkedés következménye, amely a népesség egy rétegét a törvényes keretek peremére kényszeríti. Az egyházi közösség igyekszik a Biblia és a hagyomány fényénél vezetni az embereket. Sajnos a hit sokak számára csak a dicsőítést, az áhitatot jelenti, és közben nem vesznek tudomást arról, milyen az emberek valóságos élete. Az élet védelme érdekében sokan elítélik a klinikákon végzett abortuszt, de becsukják a szemüket, amikor arról van szó, milyen agressziót kell elszenvedniük a peremvidékeken élő szegényeknek. Sajnos a televízió is az erőszakra nevel, az evangéliumtól idegen üzeneteket közvetít. Szerencsére katolikus közösségünk mozgalmai, plébániaközösségei ellenállnak ennek a hatásnak, és igyekeznek kapcsolatot teremteni a hit és az élet között.

– Brazília a gazdasági fellendülés időszakát éli. Fennáll azonban a veszély, hogy kevesen élvezik a fejlődés előnyeit, a népesség legszegényebb rétege pedig teljesen kimarad belőle. Hogyan őrködhet az egyház ebben a tekintetben?

– Ez nem fenyegető veszély, hanem maga a valóság. A haszon néhány ember kezében összpontosul, a legszegényebb réteg pedig kimarad belőle. Sajnos ez a veszély olykor még egyházi intézményeinket is fenyegeti. Az egyetlen igazi megoldás Assisi Szent Ferenc, Páli Szent Vince, a próféták, az egyházatyák példája. Végig kell gondolnunk, hogyan szervezhetnénk újjá berendezkedésünket. Több plébániaközösséget kell létrehoznunk a peremvidékeken, az értelmiségiek között, a döntéshozók körében is. Az Actio Catholica módszere hatékony lehet: nézni, értelmezni, cselekedni kell. Annak idején a Cursillo mozgalom is nagy segítség volt.

– Hogyan tükröződik a fennálló helyzet társadalmi, politikai szinteken?

– A politikai propaganda is arra irányul, hogy birtokolni kell, minél nagyobb gazdagságot kell szerezni. Az emberek lázas igyekezettel keresik a hatalmat; irányítani, uralkodni akarnak, hajszolják az örömet. A szolgálat, a megosztás, a testvériség iránti vágy itt ismeretlen. Mi arra hívjuk közösségeinket, hogy elmélkedjenek ezen és imádkozzanak. Találkozókat, tanulmányi napokat szervezünk, főleg kisebb csoportoknak. Arra hívjuk az embereket, hogy hallgassák Jézus szavait, szemléljék tetteit, szolgáljanak, osszák meg javaikat, legyenek testvérek. Nagyon fontos, hogy ezekben közösségekben, mozgalmakban a Biblia, a hagyományok, az egyház társadalmi tanítása fényénél gondolkodunk együtt. Az Isten országa az igazság helye, ahová a szeretet és a szolidaritás útja vezet el. Ennek fényében imádkozunk.

– A kontinentális misszió igyekszik bevonni a laikusokat az evangelizációba. A brazil közösségek milyen szerepet vállalnak ebben?

– Hiszen hogy is lehetne megélni ezt a missziót a laikusok nélkül? Ám a laikusok szerepének hangsúlyozása rávilágít katolikus egyházunk problémájára, vagyis arra, hogy olykor túlságosan ragaszkodunk bizonyos elképzeléseinkhez. A plébánia vezetője a plébános. Ez helyénvaló dolog, de sokszor túl csekély jelentőséget tulajdonítunk a laikusoknak. Ugyanakkor az is fontos, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a hivatásokat gyakorlók személyekre: szükség van a szentmisén „munkásokra”, de nem csukhatjuk be a szemünket a jelentkezők viselkedése előtt. Ha odafigyelünk, elejét vehetnénk annak, hogy elszaporodjanak a nem megfelelő viselkedésformák. A kontinentális misszió működik és gyümölcsöket terem, mert Isten a népe mellett jár. Nagyon komoly feladatot végeznek plébániaközösségeink, különösen a peremvidékeken.

– Milyen helyzetben élnek ezen a vidéken az indiánok?

– Az indiánok igazi ajándékai ennek a földnek. Tiszteletben kell tartani őket, mint egyéneket és mint népet is, amelynek saját kultúrája, saját hagyománya van. Az egyház jelen van minden kisebbségben, így az indiánok között is. Az Őslakosok Missziós Tanácsa (CIMI) foglalkozik velük. Sajnos jelenleg a nagybirtokok, a mezőgazdasági vállalatok csak a hasznot keresik, nincsenek fenntartásaik, az indiánokkal szemben sem. De nem lehet Istennek és mammonnak is szolgálni. Istent szolgálni azt jelenti, hogy meg kell védeni az életet a fogantatástól a halálig, és ez azt is jelenti: meg kell védeni a földet és a föld minden népét.

Magyar Kurír