Csák János beszéde augusztus 20.- án Washingtonban

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Honfitársaim, Barátaim!

Mélyen meghat, hogy a mai napon, távol Magyarországtól és a Kárpát-medencétől, itt Washingtonban, Önökkel együtt emlékezhetek államalapítónkra, Szent István királyra.

Augusztus 20-a ma is tündöklő ünnep, mert kitűnő alkalmat nyújt arra, hogy a saját korunk problémáin a történelmünk tanulságainak tükrében töprengjünk.

Mi, mai magyarok akkor vagyunk hűségesek Szent Istvánhoz, ha az ő akkori tetteit a mai kihívásaink fényében gondoljuk végig.

Mit is üzen nekünk Szent István?

Azt, hogy a legfontosabb dolog az ember életében a kötődés, a valahová tartozás.

A család, a nemzetünk és a hazánk, és a tudat, hogy van valaki nálunk nagyobb, a fennebb való.

A kötődés szeretet. Kötődések nélkül olyanok vagyunk, mint holmi biliárdgolyók, csak ütődünk jobbra-balra.

Szent István személyes élete önmagában is csodálatos példa a szeretetteli kötődések ápolására: odaadó családapa, aki hazát teremtett, és végül Szent Imre elvesztése után mély hittel a Magyarok nagyasszonya, Szűz Mária oltalmába ajánlotta nemzetét.   

Milyen egyszerűnek tűnik ez!

Szeretettel gondoskodni a családunkról, megszervezni a közösségeinket, a hazánkat, tudván, hogy mindennek összhangban kell lennie a Fennebbvaló törvényeivel.

Egyszerűnek tűnik, de gondoljunk csak bele, mennyi odafigyelést, szeretetet kíván akárcsak a saját családunk egyben tartása és a család tagjainak a tehetségük szerinti kibontakoztatása!

És mekkora szervezőerőt és összefogást igényel, hogy a közösségünk, a nemzetünk kitűzhessen és megvalósíthasson közös célokat, és a nemzetek versengésében helyt álljon. Milyen egyszerűen vesszük tudomásul például a 8 aranyérmet az Olimpián. Armerikai barátainknak lakosságarányosan 264 aranyat kellene ilyen teljesítményhez elérniük! 

Az eszünkkel mindannyian tudjuk, hogy a legkisebb eredmény mögött is kemény munka, képzelőerő és szervezőképesség áll.

Kedves Barátaim!

Szent István keményen dolgozott.

Tudta, hogy a nyugati haza víziójának megvalósításához céltudatos cselekvésre és szervezőerőre van szükség. Azért, hogy a magyarok méltóságban és szabadon élhessenek, és szuverén módon dönthessenek a sorsukról.

Tudta, hogy az igazságért nap mint nap ki kell állni, és el kell fogadtatni, hogy a magyarok szabadsága és szuverenitása éppolyan fontos, mint bármely más nemzeté.

A szabadság és szuverenitás megőrzésének záloga a jó életet, a biztonságot, és a szabad életet biztosító, törvény.

Ahogyan Deák Ferenc Szent Istvánhoz hűen fogalmazott: „Az ország törvényes önállása, függetlensége s az alkotmányos szabadság alapföltételei nemzeti létünknek, melyet semmi árért, semmi nyomásért föl nem áldozhatunk. Minden csorba, mit ezeken önmagunk ejtenénk, halálos seb volna a nemzet életén.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

A mai nap nem afféle közönséges nap, amikor az érdektelen múltra emlékezünk. Augusztus 20-a ünneplése kiváló lehetőség, hogy elgondolkodjunk a nagyratörő elhatározások és a szervezőerő erényéről, és a magunk és a közösségeink szerepéről magyar nemzeti vállalkozásunkban.

Ezen a szép nyári napon mindannyiunknak azt kívánom, hogy Szent István szelleméhez híven segítsük egymást, hogy a magyarok szabadon, méltóságban, jó és igazságos rendben élhessenek Magyarországon, a Kárpát-medencében, és bárhol a világon!

Még egyszer köszönöm a meghívásukat, köszönöm, hogy meghallgattak.

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

Kép: Szent István szobra Amerikában lévő Csíksomlyói Kegyhelyen