Szent Antal csontvázát abból az alkalomból állították ki február 15-én, hogy földi maradványait 1350-ben ezen a napon helyezték végső nyughelyére.

Előzőleg halála után mintegy 30 évvel, 1263-ban exhumálták, amikor a koporsóban nyugvó testet elporladva, nyelvét azonban épségben találták, sokak szerint igehirdetői talentuma jeléül. A népszerű szent ereklyéit legutóbb 1981-ben, halála 750. évfordulóján tekinthették meg az érdeklődők – írja a Zenit.

A nyolcvanórás kiállításra csak úgy özönlöttek a zarándokok az ország minden vidékéről, sőt külföldről is. „Az volt megdöbbentő, hogy a végeláthatatlan sorokban érkező látogatók érezték, tudták: nem egy halott csontjai, hanem egy létező, élő személy előtt állnak – mondta Paolo Doni, a Padovai Egyházmegye általános helynöke. – Az embereknek a lelki életben szükségük van egy viszonyítási pontot jelentő személyre. A padovai zarándokok Antal személyében egy élő szenthez jöttek el, akinek jelenléte – a szentek közösségének nagy igazsága szerint – átível téren és időn."

Magyar Kurír