Szeptember 29-én Szent Mihály, Gábor és Rafael főangyalt ünnepeljük. A Szentírás tanúsága szerint Mihály a védelmező, ki olyan, mint az Isten; .a hírvivő főangyal Gábor Isten ereje; Rafael Isten orvossága, gyógyító.
Az angyal (az ógörög „angelos” jelentése alapján) Isten akaratának, végzéseinek, kegyelmének hírnöke; egyben büntetésének végrehajtója is. Az utolsó ítélet angyalai választják el egymástól a jókat és a gonoszokat; szüntelenül az Atya arcát nézik a mennyben (Mt 18,10); Isten nagy tetteinek közvetlen tanúi, és minden teremtmény előtt Isten dicséretét hirdetik. Aquinói Szent Tamás szerint Isten nem hagyja őrizet és védelem nélkül gyermekeit, amikor e világba küldi őket, különösen azokat nem, akik Krisztuséi. Az őrangyalok megóvhatnak veszélyektől, adhatnak jó sugallatokat, figyelmeztetve a kísértésekre – mind fizikailag, mind lelkileg segítségünkre lehetnek.
Míg Szent Gábor és Szent Rafael arkangyalok csak 1921-ben kerültek be a római naptárba, Szent Mihály főangyalt már az ókeresztény korban nagy tisztelet övezte. Az V. század elején Itáliában sok helyütt templomokat és kápolnákat szenteltek tiszteletére. A hagyomány szerint Mihály főangyal 492-ben (496-ban) megjelent a dél-itáliai Gargano-hegyen. A történet szerint a pásztorok üldözőbe vettek egy bikát, mely egy hegyi barlangba menekült előlük; hiába próbálták leteríteni, a nyilak lepattantak róla. Az esetet jelentették a város püspökének, aki háromnapos böjtöt és könyörgést rendelt el. Ezt követően a püspöknek megjelent Mihály arkangyal, s közölte, hogy a bika barlangja az ő szent helye. Monte Sant'Angelóban híres szentélyt állítottak neki.