November 3-a Porres Szent Márton szerzetesre (1569–1639), az orvosi és ápolói szervezetek védőszentjére emlékezik a katolikus egyház.

Martinico de Porres 1579. december 9-én született Peruban, Limában. Édesanyja néger, édesapja spanyol nemesember volt. Az őket egyedül nevelő édesanyja gondos keresztény nevelésben részesítette két mulatt gyermekét. Márton gyógyszerészetet, borbélymesterséget és seborvosi ismereteket tanult.

Elismert, jóhírű gyógyító volt; a betegek szívesen keresték föl a segítőkész orvost. Mikoron a hírnév zavaróvá vált számára, felvételét kérte a domonkos rendbe. Bőrszíne miatt azonban nem lehet sem pap, sem sem teljes jogú segítő testvér. Kérelme után kilenc évvel, 1603. június 2-án vették fel véglegesen harmadrendi laikus testvérnek. Ettől kezdve betegápolóként szolgált a kolostorban, szeretettel és tapintattal ápolva a rászorulókat. Reggelenként az első szentmisén vett részt, napközben szolgált, az éjszakák jelentős részét pedig imádságban és virrasztásban töltötte. Általános csodálatot váltott ki odaadása, amellyel szolgálatait végezte.

Mélységesen tisztelte az Oltáriszentséget. Számtalan csodát tulajdonítottak Porres Mártonnak, ám a legnagyobb csoda alázatossága volt. Szüntelen imádságban és határtalan szeretetben élt. Vezeklései, szigorú életvitele, a szünet nélküli munka, a napi két-három órányi alvás fölemésztette energiáit. 1639 őszén tífuszban megbetegedett; november 3-án halt meg a Hiszekegy imádkozása közben, amikor az „és emberré lett” szavakhoz ért.

1837-ben XVI. Gergely pápa boldoggá, XXIII. János pápa 1962. május 6-án szentté avatta. Az egészségügyi dolgozók védőszentjeként tisztelik.

Magyar Kurír